Bármibe belekezdek a család egyből rávágja hogy "Hagyd a fenébe, úgyse értesz hozzá! ". Akkor is ha már számtalanszor sikerült végül. Másnál is van ez így?

Mindenki magából indul ki. Az ilyen megnyilvánulások lényege, hogy "én ezt nem értem és neked sincs esélyed, hogy megértsd".

Amikor a szülő teszi ezt a gyermekével annak sokszor az egyik oka, hogy valószínűleg ők is ezt kapták a szüleiktől. Nem tanultak meg dicsérni.

A másik oka pedig az, hogy amikor olyat csinálsz, amit ők nem tudnak, az kicsit olyan, mint amikor a tanítvány túlszárnyalja mesterét. És a mestert (értsd: szülők) ez zavarja.

Nálam is, de nem csak hobbi vagy extra érdeklődés esetén, hanem a legalapvetőbb dolgokban, mint pl. továbbtanulás, családalapítás.

Tulajdonképpen nyíltan sosem mondták, hogy szerintük nem értek semmihez, de bármibe bele akartam vágni, annak mindig elővették a negatív oldalát és jöttek az aggódó üzenetekkel, hogy megbirkózok-e velük. És ezeket addig mondogatták, amíg magam is kételkedni kezdtem magamban, hogy jó leszek, meg tudom csinálni.

Pl. mindig szerettem írni, a tanáraim is azt mondták, hogy jó érzékem van hozzá, így szívesen tanultam volna újságírást. Erre a szüleim addig sóhajtoztak, hogy ebben a szakmában csak a csókosok érvényesülnek, amíg teljesen elbizonytalanodtam. De ez csak egy eset a sok közül. Bármibe belefogtam, csak azon aggódtak, hogy képes leszek-e legyőzni az akadályokat. Amiben nem voltam elsőre ügyes, nem ment azpnnal könnyedén, mindet félbehagytam. A legtöbb sport például ilyen volt. Nem lett semmi kitartásom. A jogosítványom sincs meg, pedig már csak az egészségügyi és a forgalmi vizsga hiányzott (akkor még külön volt a rutin). Megszületett a gyerekünk (ehhez csak elszánás kell, elsőre összejött, különben szerintem ezt is feladtam volna), kb. abban is kételkedtek, hogy túléli az első évét.

"De kezdem úgy érezni hogy a szemükbe bármit érek el csak egy idióta maradok."

Pontosan ugyanezt érzem én is. Csak sajnos én már alig-alig érek el bármit is, mert magamat is egy idiótának látom. Az első nehézségeknél nyígni kezdek, hogy béna vagyok és szerencsétlen. Szóval jó mély a gödör, amiből ki szeretnék kecmeregni. Te ne juss el ilyen mélyre. Nekem segít, hogy vannak emberek, akik máshogy látnak, mint az ősök, illetve én magamat. Te se csak a szüleid véleményére adj.