Fodrászként nem akarok elvállalni egy rákos beteget. Gonosz vagyok?

Én megértelek, na nem a “jajj-terhes-vagyok-mostaztán-rózsaszín-buborékban-kell-élnem”-részt, hanem a “nem-kötelességem/dolgom-vadidegenek-problémáival-foglalkozni”-részt. Aki írta, hogy ő nem beszélgetne idegenekkel erről, az oké, csak mostmár a lány válasz-SMS-e bizonyítja, hogy itt nem ez lenne a helyzet; simán, kéretlenül, erőszakosan a kérdező “arcába lett nyomva” az információ (és a teher), amire rohadtul nem volt kíváncsi, és semmilyen szempontból sem releváns... és ez még csak az eleje...

Szóval én teljesen megértelek, ha úgy érzed, te ezt nem akarod/nem bírod, akkor ne vállald el.

Azon a válaszadón meg nem győzök csodálkozni, aki itt “empátiahiányt” emleget, miközben látványosan ő maga tanúsítja ugyanezt a kérdezővel szemben... :/

Szia!

Én speciel azzal értek egyet aki azt írta, hogy vállald el sőt eszedbe se jusson pénzt elfogadni.

Sajnos bármikor bármelyikünk kerülhet ilyen helyzetbe és ilyenkor nem csak a családtól hanem mindenkitől kell a támogatás a pozítív hozzáállás legyen az akár a fodrász is! Elsősorban önzetlen segítőkész ember légy itt most talán másodlagos a hajvágás!

Mér egy gondolat, egy szintén fodrásztól jelen esetben tőlem. A visszajáró vendégek megnyílnak előttem is dicsekednek vagy éppen panaszkodnak elmondják a bánatukat, de tudod szerintem picit etikátlan dolog mindezt felvinni egy netes fórumra és ott megvitatni.