Egy embernek csak 13 éves kora körül lehet jó élete?

" Csak munka és munka" Szeretem a munkám, szívesen csinálom és hülyére keresem magam vele, és ezért csupán 6-7 évet kellett keményen güriznem és tanulnom.

"mindent magadnak kell csinálnod, számlák fizetése" Alap. Miért csinálná ezt bárki helyettem? Havi 5 perc online, nem nagy ügy. Imádok függetlennek lenni, számomra a legjobb dolog a világon.

"komolynak kell lenned" Nem kell. Annyi az egész, hogy meg kell tanulni leszarni mások véleményét és kiirtani magadból minden megfelelési kényszert mások felé.

"rossz belegondolni a családalapitásba" Nem kötelező ám társadalmi elvárások szerint élni és családot alapítani, nem tart senki pisztolyt a fejedhez.

Előző voltam.

Közel se tartalmatlan.

Erőn felüli módon nehéz.

Állandóan kívül kell lennem a komfortzónámon és mire egy adott dolog a komfortzónámba kerülne, az élet úgy adja, hogy más miatt ismét ki kell lépnem.

Állandó időhiány, alváshiány, rohanás vagy ha épp nem rohanok, az alvás rovására megy. Állandó tanulás, eredménye eddig semmi, hiszen biorobot vagyok még mindig. Ezen még nem tudom túltenni magam, vagy hónapok, vagy ha végre megtérül egy befektetésem.

Állandó mentális fáradtság.

Állandó gyász és ez a gyászfolyamat le se zárul szerintem egy ideig.

Szerethető, nem biorobot munkát akarok, párkapcsolatot, és azt, hogy munka után a párom, barátok, hobbi, semmi más... Meg, hogy végre félre tudjak tenni pénzt.

Ezekért mind aktívan teszek, eredmény nélkül.

Amúgy fogalmam sincs, mi motivál, mert reményem nincs.

Szerintem azért tudok otthon programozást tanulni munka után, mert mindigis "stréber", túlbuzgó voltam. Ez a természetes nekem, hogy nincs szabadidőm, csak a kötelesség (azért emberek közé járok).

Reményem semmi. Semmi.

25/L

20:

Nem mindenki betegen tengeti az életét, sajnálom hogy neked ez jutott.

Ja, annyira beteg nem vagyok, csak reflux, koleszterin, minden érzékszervem rossz, gyenge izmok stb...

De ennyi szerintem mindenkinek van, legalábbis a környezetemben.