A tizenéves youtuberek azthiszik hogy ebből 30 évesen is meg tudnak majd élni hogy videózgatnak?

De ossze lehet szazezreket, csak nem a magyar piacon.

Csak nem a 10000000000-ik gamer, semmitmondo vlogger, sminkes, vagy hogyan csinaljak magambol hulyet csatornaval...

egy tizenéves még nincs tisztában a munka világával, nincsenek tapasztalatai, stb.

viszont én inkább pozitívumnak veszem, hogy van céljuk, vannak terveik, próbálják azt megvalósítani, valamilyen szinten fejlesztik kommunikációs készségeiket, kiépítenek egy saját stílust, irányzatot a követőiknek, saját termékeket is készítenek, árulnak egyesek, meg emellett gyakorolják egy videókészítés folyamatát, vágás, stb. szóval azért vannak jó dolgok is ebben.

Lásd TheVR....

Milliomosak...

a legtöbb tizenéves nem azon töri a fejét, hogy mit fog majd csinálni 30 évesen és nem távlati célokban gondolkodik. pláne nem reális és megalapozott üzleti tervvel teszi azt. régebben színészek, tévések, tűzoltók, rendőrök, katonák akartak lenni - de a többségük akkor sem az lett. most azt látják, hogy a YouTuberkedés nagy divat, aki ezt csinája az menő, mások is csinálják, ők is lemásolják.

mivel nekik még marhára nem kell magukat eltartaniuk, sőt a szabadidejükkel is elég nagyvonalúan gazdálkodhatnak, jó eséllyel nem is nagyon törik rajta a fejüket, hogy van-e ebből bevételük - persze nagyon örülnek neki, ha igen, de nem ugyanazon a szinten gondolkodnak ebben, mint 30 évesen önellátó, egyedül élő, önfenntartó felnőttként teszi az ember.

egyébként elég sok olyan munka és állás van, amiből szintén nem nagyon lehet megélni. a YouTube egy közlési forma, akárcsak a blog, a könyv írás, a festészet, a színház, a zenélés, stb. hogy melyikből mennyire lehet megélni az leginkább a művelő képességeitől függ. nem csak attól, hogy a kiválasztott területen mennyire ügyes, hanem attól is, hogy üzletileg mennyire ügyes és mennyire tudja az általa előállított akármit pénzre váltani. a festők és zenészek közt évszázadok óta vannak olyanok, akiknek megtérült a munkásságuk és remekül megéltek a tehetségükből és olyanok is, akiket csak az utókor értékelt és amíg éltek, addig éheztek, felkopott az álluk és csak saját kedvtelésükre alkottak. attól, hogy ma már digitális technikát és netet használunk, az alapvető körülmények nem változtak, csak a módszerek és az eszközök, meg ahogyan ezeket használjuk.

ahogy már előttem is írták, az mindenképpen jó benne, hogy új és fontos eszközöket tanulnak meg használni, szélesedik a látókörük, gyakorlatot, rutint szereznek dolgokban. ha sikerül kellően szerteágazóan csinálniuk, akkor számtalan féle sikert előkészíthet még akkor is, ha nem pont abban futnak be, amit most gondolnak róla. ha mást nem, a nyilvános szereplést, a közönség előtti beszédet, a felvételt megszokják és kevésbé lesznek visszahúzódóak, esetlenek hasonló helyzetekben, ami akár már egy állásinterjún is jól jöhet nekik.

az már egy nagyobb kérdés, hogy vajon az, hogy már gyerekként tele lesz a net a képükkel, hangjukkal, videóikkal és más személyes adatokkal, mennyire fog majd visszaütni az életük során. talán még ennél is nagyobb kérdés, hogy a YouTube-on szocializálódás milyen hatással lesz a személyiség feljődésükre, érdeklődésükre. gondolok itt arra, hogy egyre kevesebbet olvasnak az emberek, egyre nehezebben fogyasztanak írott formában információt, mert egyre inkább videóban keresik a válaszokat a kérdéseikre. illetve hogy milyen személyiségfejlődési és társadalmi hatásai vannak, hogy már a játékok sem léteznek reklámok nélkül és minden arra szocializálja a gyerekeket, hogy minél jobban hozzászokjanak, hogy mindenhol reklámok veszik őket körül...

írj magadnak emlékeztetőt róla, hogy ne felejtsd el 30 évesen visszagondolni rá, hogy az a szak még mindig érdekel-e, vagy létezik-e még egyáltalán és ugyanaz-e, mint aminek ma gondoltad. ezt nem oltásból mondom, hanem tapasztalatból.

tizen évesen az ember azt hiszi, hogy majd ez vagy az akar lenni. de ekkor még általában marhára nincs (elegendő) fogalma a világról, nem lát be a színfalak mögé, hogy mi hogyan működik, és nem ismer egy csomó más dolgot, amik közül sok akár sokkal jobban is érdekelheti, vagy elérhetőbb és érdekesebbé is válhat majd számára. sőt egy folyton változó világban élünk. egy csomó minden ma még nem is létezik, ami évek múlva hétköznapivá válik és egy csomó ma létező dolog már nem is biztos, hogy létezni fog majd akkor - vagy nem ugyanaz lesz, mint aminek ma ismered.

szerinted előtted náhyan akarták még azt csinálni, amit te is szerentél majd csinálni? és vajon közülük hányan csinálják ma azt? voltak, akiknek nem jött össze, hiába akarták nagyon. voltak, akiknek összejött, de közben rájöttek, hogy mégsem ezt akarják. voltak, akik még azelőtt rájöttek, hogy összejöhetett volna nekik. biztosan vannak olyanok is, akiknek összejött és már rájöttek, hogy mégsem ezt akarják, csak mégsem tudnak kiszállni és váltani, így benne ragadtak, de mégsem igazán élvezik. ami közös bennük, hogy valószínűleg a többségük nem pont így tervezte az életét tizenévesen. persze biztos olyanok is vannak köztük, akik igen.

az eredeti kérdésedhez visszakanyarodva, akadnak azért olyan 30 évesek is, akiknek sikerül már ma megélni a YouTuberkedésből. mire a mai tizenévesek 30 évesek lesznek, jó eséllyel (na és persze megfelelő tanulással, szorgalommal) olyan mennyiségű tudást és tapasztalatot is magukra szedhetnek, ami messze felülmúlja ezeket a ma 30 éveseket - sőt akár az ő akkori tudásukat is. szóval akár a YouTuberkedésből megélés is jobban mehet majd nekik. de garancia az nincs semmire. csak arra, hogy nem lesz mindenki sikeres. valószínűleg többen lesznek sikertelenek, mint sikeresek. de lesznek köztük sikeresek is, meg sikertelenek is. pont mint korábban mindig.

kívánhatnám, hogy érd el a mostani célod és légy vele boldog, de inkább azt kívánom, hogy érj majd el olyan dolgokat, amiket akkor majd célodnak érzel, akár egyeznek a mostani céljaiddal, akár nem.

,-))