Nektek nem kiábrándító, ha valaki munkán kívül egész nap kb otthon ül, mert nincsenek barátai, aki van se ér rá mindig?

Nem kiábrándító. Ugyanis nem ismerem az életét, nem tudhatom miért magányos. Lehet ártatlan, lehet megérdemli. Azután ítélkezem hogy megismertem.

Ha sokat vagy Munkahelyen akkor ott is barátkozhatsz.

Nem kiábrándító. Én annak örülök, minél kevesebb ember van körülöttem, és ők is minél távolabb vannak. Szeretek egyedül lenni magányosan nagyon. Azt tehetek, amit akarok, senkihez nem kell alkalmazkodnom. Ha kimozdulok, akkor is csak olyan helyre megyek, ahova ember nem teszi be a lábát. És nyugodt, kiegyensúlyozott életem van.

Én is hasonlóan érzem. Én mondjuk nem dolgozom, hanem egyetemre járok, de sokszor reggeltől késő délutánig ott vagyok. Csomót kell készülnöm, beadandókat írni, olvasni, tanulni, könyvtárba járni stb., ami fárasztó is. Napközben emberek között vagyok, barátokkal is szoktam találkozni, de néha jól esne csak úgy elmenni együtt valami kis programra vagy beülni valahová, akár csak átmenni a másikhoz és beszélgetni, anélkül, hogy rohanni kellene ide-oda vagy csomó egyéb dologra is figyelni kellene. Az a baj, hogy nehéz összeegyeztetni és ha esetleg van is rá időnk, akkor sem biztos, hogy energiánk és kedvünk is maradt hozzá.

Tobbek kozott ezert hagytam ott a 3 muszakos folyamatos munkarendes munkat, a szocialis eletem egyenlo volt a nullaval

én is jártam folyamatos műszakba és nekem is megsínylette a baráti-, magánéletem. ott is hagytam, hasonló okok miatt, mint amiket felsoroltál

Nekem se nagyon vannak barátaim, mégis eljárok csomó helyre. Egyedül nem mersz?