Hogyan tudnám kigyomlálni az agyamból az alábbi marcangoló gondolatot?

hat, pedig az a rossz hirem van, hogy kenytelen vagy elfogadni a gondolatot, hogy nincs vegtelenul felhasznalhato kereted mindenre, ami csak kipattan a fejedbol.

szerintem ez jol is van igy, ha mindent lehetne azonnal, meg ettol a mai allastol is kevesebb gatlas lenne az emberekben, ami kb 1 het alatt a vilag osszeomlasat eredmenyezne nagyjabol. ezt akarnad?

miert nincs erteke inkabb annak szamodra, hogy azt elvezed ki, amiert megdolgoztal, es nem csak ugy megteszel barmit?

ha nagyon zavar a sajat gondolkozasmodod, akkor keress fel valami pszichomokust, bar szerintem onismereti, onfejleszto konyvekbol tobbet tanulhatsz. nem azt mondom, hogy legyel boldog, hogy van kenyered meg vized amugy.

Ugyan így vagyok mint te. Én nekem mondjuk diplomám van és tudok félre rakni, de a lényeg ugyan az. Nem sok értelmét látom az egésgnek így. Jól élek. De ugye ag igazi az lenne ha szabad lenne az ember. Az pedig passzív jövedelemmel megy csak.

Ki kell építeni valami passzív jövedelmet. Nyílván nem rögtön egy havi fizut fog hozni. De több kicsit kiépítve jól lehet azért keresni.

Persze ezt könnyebb mondani mint csinálni. Ha nem így lenne akkor épl csinálnám.

Nem tudom milyen szakmád van, de ha jó vagy benne megpróbálhatsz oktató anyagokat összeállítani digitális formában és az interneten értékesíteni. Akár írottan akár videóval.

„Az emberiség szégyene, hogy 6 milliárd ember szabadság fosztottságban él. Lennénk kevesebben, de mind teljesen szabadok.”

Ezt úgy képzeled, hogy a világon mindent irányítást nem igénylő gépek csinálnának helyettünk? Mert erre nyilván akkor lenne mód, ha a földműveléstől a pincérig, aki a jachtodon sütkérezve kiszolgál, mindent gépek csinálnának, hogy az emberek „szabadok” lehessenek.

Én inkább azt vettem észre, hogy az ember ketetek nélkül szétesik. Van aki külső kényszer nélkül is képes fenntartani maga körül egy rendszert, én mondjuk nem ilyen vagyok, és hosszútávon szerintem ez nagyon nehéz. Nem úgy gondolom mint ahogy a Mátrixban mondták, hogy az ember nem tud mit kezdeni a teljes szabadsággal és jóléttel, hanem hogy az ember hajlamos a túlzásokra, és a boldogság hajszolasára. Ha mindent lehet, hamar kiég. Legalábbis ezt vettem észre. De eszembe jutott a Jane Eyre-ből egy rész, ahol két jómódban élő testvér közül az egyik akkor is 6-kor kelt és betartotta a napi szokásokat mikor ennek semmi jelentősége nem volt már, a másik meg nem, de végülis mindkettő élete ugyan olyan semmilyen volt. Magamon azt vettem észre, hogy mikor alig van időm és melózok mint az őrület, akkor ezer más dolgot lenne kedvem csinálni, de mikor van rá lehetőség ezek nagy része csak terv marad.

Egyáltalán nem gondolom, hogy a szabadság a gazdagság függvénye lenne. Most egy átlagos embernek sokkal több lehetősége van bármire, mint mondjuk 1000 éve a gazdagoknak. Ez elég relatív. Az sem ad hozzá a szabadsághoz, hogy a Föld melyik pontján sétálsz at egy parkon, a lényeg, hogy megteheted. És hát "nem kékebb eged és dombod sem zöldebb" ez bizony eléggé így van bárhova is mennél. Nem ezen múlik a szabadság szerintem. Akkor már inkább azt a megközelítést gondolnam helyesnek, hogy az az igazi szabadság mikor már nem vágysz semmire.