Most tényleg ez a fő indokom, hogy keressek egy lányt mellém?

Egyszer voltam eddig szerelmes, oda-vissza működött volna de vegül a karrierem miatt nem léptem semmit..

Azt figyeltem meg abban a korszakomban, hogy hihetetlenül megnyíltam a lányok és úgy a komplett női nem felé..

Bennem szingliként mindig van egyfajta távolságtartás a nőktől, az okot nem tudom de valami olyan ez, hogy sosem játszottam senki érzéseivel..eléggé elmegy a külsőm szv sokszor felreértenek tőlem gesztusokat a lányok..szingliként nehéz ez

Viszont mikor beleéltem magam abba a szerepbe, hogy van valaki mellettem, (akiben kezdődikgvegződik számomra a női nem) akkor vhogy megnyugodtam..lett volna mit mondanom ha olyan a helyzet..

Mostanában gondoltam bele, hogy azert ez jól jönne a hétköznapokban, nyugalomnak mondanám..

Nem is értem különben mert sok dologban nem terhel meg feher hollóként lenni..

éltetek át ilyent?