Miért őlik meg magukat az emberek? Mert hát igy vagy úgy de mindenki meg hal, szerintem jobban tennék ha megvárnák az életük végét

Ennek millió és egy oka lehet, Kérdező, egységesen nincs kotta arra, mikor lesz valaki öngyi.

Az első válaszadó remekül leírta: vannak akik teljesen kiábrándultak az életből, és véget akarnak vetni neki. Vannak, akik halálos betegek, és mivel eutanázia nincs, kénytelenek maguk megoldani. A háborúban az elfogott kémek ciánkapszulával ölték meg magukat, hogy az ellenség ne szedhesse ki a titkaikat. Van akiből az évek óta tartó mély depresszió, vagy más mentális betegség hozza ezt elő (az öngyik 70%-át okozza elmebaj). Vannak agyament szektások, akik vallási fanatizmusból teszik. Ott vannak az arab öngyilkos merénylők vagy a japán kamikázik is. Vannak, akik bálnáznak, és ugye annak az a lényege, hogy öld meg magad a végén.

Látni való, annyi lehetséges indítéka van, hogy még egy szakpszichiáter se tudná mind felsorolni.

Hát én csak így tudom elnézni az öngyilkosdágot:

Gyógyíthatatlan betegek akik gyökkettöre épülnek agyilag is. Szóval nem szegény meg boldogult Hawking szerü agymüködése marad.

Totál életképtelen teher lesz csak pelenkázni és etetni kell mert ha ott hagyod meghal...

Avagy a totál zokni állapot én ha már eljutnék ily szintre öngyilkos lennék. De eutanáziát is igényelném halehetne.

De ez a kutyául érzem magam de semmi olyan bajom nincs csak mélypontom van ezért kib..zok fiammal lányommal családommal mert önző vagyok az felqr...

Én már jártam meg családon belüli eröszakon át a molesztálást verést anyám kinját, mégsem akartam önző módon elcsapatni magam v bármi...

A legutolsó piszokból is fel lehet állni. Ha az indiai utolso patkánysz..os falubol három orát utazik iskolába átkelve a "jungelen" hogy külföldön dolgozhasson és kitörjön s támogassa a családját akkor bármire képes lehetsz

Nekem is volt már olyan, hogy annyira kilátástalan helyzetbe kerültem, hogy úgy gondoltam, már minden mindegy. Öngyilkossági kísérletem ugyan nem volt, de ha egy orvos azt mondta volna, hogy holnap reggel már nem fogok felkelni, teljes közönnyel vettem volna tudomásul. A kaszásnak is az arcába röhögtem volna...

Aztán, ha nem is túl sokat, de azért valamelyest javult a helyzetem.

Volt pl. egy nő, akinek tumor nőtt a fejében és minden pillanata pokoli kín volt s nem volt rá gyógymód... Na, nála megértem, hogy nem akar több évtized kínt s a családja felesleges terhelését, akik csak azt látják, hogy rossz neki.

Ha kezdenék elhülyülni, én is meg akarnék halni s nem növényként terhelni másokat s rontani a még intelligens emberként élt életem emlékét...

Vannak egyéb jogos példák is.

S akinél nem jogos s érthető az öngyilkosság, az is lehet olyan gyenge s fáradt, hogy egyszerűen ez tűnik neki jobb útnak, bármi, csak legyen vége a kínnak, küszködésnek. Ha a hozzáállás, személyiség rossz, hiába látod, hogy te az ő helyében könnyedén kitörnél, ha ő nem tud és csak egyre lejjebb süllyed. Olvastad Zola Patkányfogóját? Na ott nem lett öngyilkos a női főszereplő. Irtózatosan mély mocsokba süllyedt a végére. Nála, ugye, nem az öngyilkosság lett volna a jó lépés, hanem az önsorsrontás s a káros emberek elkerülése, de ez valamiért nem jött össze neki.

Én is elég élhetetlen vagyok, mondjuk én még küzdök, szeretek élni (ha nem is teszem már sok éve, max. pillanatokra). Vannak még ötleteim. De ha azt érezném, hogy nem tudok kitörni, inkább akarnék meghalni (nem mintha meg tudnám ölni magam extrém komoly szint elérése előtt, az optimizmusom s életvágyam szinte halhatatlan), mint még lejjebb süllyedni és napról napra szenvedni. Szerintem jogom van hozzá, mások véleménye pedig nem érdekel. De hatalmas kudarc lenne s nem tartanám "jogos" öngyilkosságnak. Tragikus, amikor elvileg értelmes, épkézláb emberek ölik meg magukat, sokszor valami kis hülyeség miatt, ami hamar fontosságát vesztené... De abban a pillanatban ezt ők bizonyára nem látják. Szerintem sokszor egyfajta elmezavar okozza az öngyilkosságot, a delikvens nem képes megfelelően szemlélni a helyzetet.

Plusz az emberek életvágya sokszor igen alacsony. Akinek olyan szinten van, mint nekem, az pl. sosem lenne katona, de idióta veszélyes kihívásokat sem csinálna. Az élet nagy kincs, ne dobjuk már oda csak úgy... De hát ezt nem látjuk egyformán.

A beteg nem akar szenvedni,főleg,ha gyógyíthatatlan...nyilván való,hogy mindegy neki,hogy ma vagy holnap hal meg.

Én fiatal fiú neműként mondom,hogy az élet úgy néz ki,hogy megszületsz,élsz,életben maradsz,meghalsz.

Élni és eletben maradni nem ugyan az.

Nem akarok 100eves ven trotty lenni,aki a nevét se tudja,és fáj mindene.

Elég lenne nekem a 30-40ev,egy par evvel talan több.

De boldog nem leszek ugyse...minek úgy addig élni...szar az egész...értelmetlen...most kéne fiatalon élni,de sajna bárki rám néz,és ez már elég ahhoz,hogy egy kitaszított,értéktelen senki legyek. Meg se kell szólalnom ahhoz,hogy egyből utálva legyek,egy laza beszélgetés se. Ha nagyritkán mégis van ilyen,akkor az a hello-mizu-semmi szintig jut el max,mer nem vevő a társaságomra senki. Kezdem magam nagyon unattractive-nek érezni,pedig nem bántok soha senkit,nem bélyegzem meg azt,ha valaki nem tökéletes,próbálok normális maradni,de egyszerűen lehetetlen,hogy bárki is szeressen. Nem így állok hozzá alapból,ez itt sok tapasztalat szüleménye. Minek így élni? Nem szeret senki,nem törődik velem senki,lelki törődést nem kapok,mindenki szrik rám,egy csomó idő el van vesztegetve,és azért életben maradni,hogy tovább vesztegessem az időt felesleges. Egyszerűen kínszenvedés minden nap,nem kell az a duma,semmi közhely... "mivan,nincs mit enned?" Akkor miért rinyalsz? Nincs fedél a fejed fölött? Ilyesmik. Attól,hogy valakinek megvannak ezek a dolgai,nem feltétlenül boldog. Pénz+vagyon nem egyenlő ezzel a fogalommal. Minek várná meg valaki az élete véget,tételezzük fel,hogy pl beteg,ha előre tudja,hogy nem jó vár rá?