A férfiak bizonyos része miért nem képes felfogni, hogy zavar minket ha a mellünket bámulják?

Nekem is nagyobb mellem van.

Szóval szoktam elkapni pillantásokat. (Aki azt írta h takarjam el annak üzenem, hogy nyári kánikulában nem fogok csak azért garbót venni, hogy neki ne legyek "szexuális" kihívás. Nem hordok extra dekoltált cuccokat, de akinem nagy melle van az tudja, hogy már egy passzosabb póló is kiadja az idomokat)

Én mondjuk nem izgatom magam rajta. Amíg valaki nem pofátlan (mondjuk beszéd közben se rám néz), nyomul stb...addig pár kósza nézésért nem fogom magam sz.rul érezni. (Álszent lennék ha azt mondanám én soha nem fordultam meg egy izmosabb férfi váll vagy fenék miatt)

Mert vannak köztük idióta agyatlan ösztönlények. Tényleg. Erre mást nem lehet mondani.

Az teljesen természetes, hogy nő-férfi tetszik egymásnak, vonzónak, szépnek látják a másikat és ezzel nincs is semmi baj. Én is látok az utcán olyan férfiakat, akiket vonzónak találok és megnézem őket. Ugyanakkor van különbség aközött, hogy valakit gyorsan megnézek és megjegyzem magamban, hogy milyen jól néz ki és aközött, hogy pofátlanul, feltűnően bámulom és legeltetem rajta a szememet.... Egy értelmes, normális ember érti a különbséget és fel tudja fogni, hogy illetlenség bámulni és csorgatni a nyáladat a másikra. Amit megint utálok, ez a "takard el és akkor nem nézik". Egyrészt, szerintem a nagy melleket nem lehet úgy eltakarni, hogy ne látszódjanak, max. akkor, ha valaki nyáron a 30 fokban is öt réteg ruhában jár. Másrészt pedig teljesen mindegy, hogy mi van az emberen vagy hogyan néz ki, mert egyesek úgyis megbámulják vagy tesznek róla, hogy látszódjon... Valamint eleve felháborítónak tartom azt a gondolatmenetet, hogy nekem kellene alkalmazkodnom, azért egyesen nem képesek kulturált felnőtt emberként viselkedni. Szánalom.

Nekem nincsenek kifejezetten nagy melleim és nem is teszem ki semmimet, de még így is vannak olyanok, akik konkrétan a melleimhez beszélnek... Ez szerintem egy eszméletlenül bunkó dolog, mert ha hozzám beszél, akkor ténylegesen hozzám beszéljen és nézzen a szemembe, nekem mondja. Ezt szóvá is szoktam tenni, mert egyszerűen nem bírom ki és az a szomorú, hogy valaki még ilyenkor sem veszi észre magát és azt hiszi, hogy ez jópofa meg vicces.... Vannak, akiket az sem tántorít el, hogy mondjuk van rajtad ruha, mert velem például olyan is volt már, hogy a buszon konkrétan letépte rólam a kardigánomat mondván, hogy "hát nem látszik tőle a melled".... Valamint egyesek még tovább is mennek és fogdosnak, nyúlkálnak a ruhám alá stb., undorító. Azt bírom, hogy ilyenkor mindig az az első kérdés, hogy "mi volt rajtad?", "hogy néztél ki?", "hogyan viselkedtél?", mintha bármi is feljogosítaná a másikat arra, hogy egy idegen testét kéretlenül fogdossa vagy bámulja.

1. Mindenféle bámulás egy idő után provokatív szerintem, kivéve ha kedveled az illetőt, de még akkor is fura lehet bizonyos esetekben.

2. Az embereket több részük irányítja az életben, nem vagyunk tiszta ösztönlények(bár vannak akinél kételkedek). Gyereket akarsz, partnert találni ez ugyanúgy ösztönös és ezekhez szexuális vonzódás szükséges ami férfiaknál erősebb. A partner azonban nem elég(rövidtávon talán igen sokaknak), de érzelem is kell az együtt maradáshoz. Tisztán logika alapján egyik sem menne ahogy csak érzelem alapján sem lenne családfenntartás.

Ösztönösen automatikusan vonzza a tekintetet, sajnos nekem is volt olyan, hogy azt vettem észre, hogy bámulom a kolléganő melleit. Valaki büszke erre én ettől szánalmasnak éreztem magam, de a részem. Vannak dolgok amiket te is automatikusan csinálsz(lépések, légzés) és olyan is amit azért mert jól esik nézni. Pl. ott egy cuki kismadár ő meg lehet ugyan azt gondolja amit te amikor kiírtad a kérdést. A nagy kérdés az, hogy te foglalkozol-e a kismadár véleményével vagy bámulod-e titokban?