Ti is úgy érzitek hogy nagyon gyorsan telnek az évek?

Szia! Én 1972-ben születtem, tehát 46 éves vagyok (F).

Egy időben én is sokat filóztam ezen, nekem az adta a löketet, hogy régen olyan hatalmas és misztikus lelkesedéssel és áhítattal vártuk a karácsonyt a húgommal együtt, majd egy idő után úgymond "érzetben" kezdett sűrűsödni és ezáltal snasszulni, devalválódni a karácsony. Nem értettem az érzetet, előtte olyan volt, hogy két karácsony közt hatalmas idő telik el, majd ez az idő, mintha rövidülne.

Aztán arra jutottam, hogy pl 8-9-10-11 évesen nagyon durván nagyságrendileg az addig leélt élettartam mintegy egy tizedét is át kell élni pl két karácsony közt, majd 20 évesen már csak az 5%-a az össztapasztalásnak az egy év időtartam, stb. Most meg, 40+-osként mintha pár hónap telne csak el.

Még most is előttem van, ahogy 2018 lett és várom már a tavaszt. Azt közben már nyár közepe van.

Egy kedvenc nyaralóhelyemen van kitéve és nagyon tanulságos kis idézet/felirat:

"Az órák lassan, az évek gyorsan telnek."

Még ennyit, ez is jó: "Ennek az egésznek leginkább a memóriánkhoz van köze. Miután megszületünk, az első néhány évünk tele van újdonságokkal, rengeteg új dolgot tanulunk, új dolgokat tapasztalatunk, minden az első alkalommal történik meg velünk. Éppen ezért az agyunk jóval részletgazdagabb módon menti el az élményeinket és maradandó benyomásokat kelt bennünk.

Például amikor gyermekkorodban először mentél külföldre nyaralni, vagy éppen az első szerelem, az első randi és így tovább. Az első mindig emlékezetesebb, mint a későbbiek, akár jó, akár rossz tapasztalás volt. Ahogy öregszünk, aztán egyre inkább ismétlődővé válnak a dolgok, mindent már sokadszorra élünk át, egyre kevésbé kötődik hozzá különleges jelentéstartalom, az agyunk is egyre kevesebb részletet tárol el róla."

Forrás:

[link]

69-es vagyok és tök jó minden!

van még 40 évem,tudod mi a rövid?A malac farka...:)

22 évesen azért itt még nem kéne tartanod. Hidd el, nem jobb arányaiban egy kiskamasz élete sem a tiédnél. Persze most piszlicsáré dolgoknak tűnnek az akkori problémáid, de emlékezz csak vissza, hogy annak idején mennyire bántott, ha mondjuk cikiztek azért, mert nem voltak menő ruháid, "stréber" voltál vagy épp teljesen más érdekelt, mint a kortársaidat (zenében, filmekben, könyvek stb). 12 évesen az is nagy bánat, ha anyagi okok miatt kell lemondani valami extráról, míg most csak sóhajtasz egyet.

Minden korosztálynak megvannak a maga problémái és örömei is. Te meg a "legtermékenyebb" éveidben vagy épp (Nem gyereknemzésre gondolok itt feltétlenül, hanem élmények, szórakozás, utazás, ezekre most van igazán lehetőséged és időd. Legközelebb meg talán nyugdíjasként lesz, már ha kapsz egyáltalán nyugdíjat majd), kesergés helyett inkább élvezd az életet! Előbbire bőven lesz még alkalmad később is.

Régebben nem értettem, hogy miért zavarja az emberek egy részét (leginkább a lányokat) a születésnapjuk, vagyis az, hogy egy évvel idősebbek lettek. Bár még csak a húszas éveimben járok, de már értem.

Azt sajnálom, hogy amikor fiatalok vagyunk, akkor fejlődik ki a személyiségünk és tény, hogy a hibáinkkal együtt vagyunk azok, akik, de rengeteg időt megspórolnánk, ha már egy kifejlett személyiségünk lehetne a tízes éveink elején.

Egyszerűen rohan az idő!

Én a szomorú dolgokon veszem észre jobban, hogy mennyire gyorsan telik.

Például Bud Spencer már több, mint 2 éve, hogy elhunyt. Mintha csak hetekkel ezelőtt olvastam volna a hírt.. vagy a párizsi terrortámadàs, lassan 3 éve lesz, hogy megtörtént.

Sajnálom, hogy így szalad az idő, én is visszatekerném, ha tehetném.