Nem lenne jobb egy szociális társadalmat felépíten, ahol az emberek segítenek egymáson és nem az egyén az elsődleges prioritás hanem a közösség?

Mennyit önkénteskedtél eddig?

Van referencia?

Kettesnél a pont. Amíg nem önkénteskedsz állandóan addig ne magyarázz erről.

Emellett a kötelező együttérzés az emberséges? Amikor a kormány fegyvert fog a fejedhez hogy neked a padlón lévő honfitársadat vagy ki kell segíteni vagy vele együtt éhenhalni az emberséges?

A jelenlegi rendszerben szabadon annyit segíthetsz amennyit csak szeretnél. Senki se tart vissza hogy az ilyen embereken segíts. Azzal éppenséggel jobb hellyé tennéd a világot.

Vagy csak azt akarod hogy te legyél kötelezően kisegítve? Azzal rosszabb hellyé tennéd a világot.

Nézzél beszámolókat milyen boldog is volt a nép a kommunizmus alatt.

"Kettesnél a pont. Amíg nem önkénteskedsz állandóan addig ne magyarázz erről."

Totál lejön, hogy életében egy vödör vizet nem rakott arrébb, tipikus semmirekellő, aki azt várja, hogy majd más dolgozik helyette.

Már ne haragudj, de szerintem amiket felsoroltál, azok eléggé biztatás hangzatúak és nem “csesztetések”.

Mégis mivel kellene segíteniük?

Van egy film, amit nagyon kedvelek: "A jövő kezdete". Ez kissé hasonlóról szól, mint amit írsz, de sajna nem valósítható meg egyik elképzelése sem, mert:

1, Valahogyan a magyar olyan, hogyha segítenek neki, akkor ő abból nem áll fel önmaga, hanem beletesped a segítségbe, és egyáltalán nem lesz önálló, sőt;

2, Azáltal, hogy segítenek neki, van, aki inkább mégjobban kihasználja ezáltal a másikat (pénzlenyúlás és tsi.);

3, Ma már sok ember csalódott a másikban okkal-ok nélkül, így totál bizalmatlanok vagyunk még azzal is, aki valóban segíteni akarna.

Ez az idézet szerintem sokat elárul a mai magyar társadalom hozzáállásáról, és sajna 0,001% a kivétel:

"Mindenkinek hiszek, aztán rájövök, mások csak saját céljaikra akarnak felhasználni. Azt hittem, az emberek jók. Rájöttem, nem azok. A legtöbben önzők, épp a nyomor miatt, amiben élnek: az állandó nélkülözés, az állandó igazságtalanságok miatt. Csalódtak bennem, csalódtam bennük" /Sándor Mária/

Szép ez a dolog utópiának, de valljuk be az emberi (sőt még az állati) természet sem ilyen. Lehet valaki segítőkész és jószívű, de a saját és a család élete mindenkinek előrébb való mint egy idegené. Ez nem gonoszság, egyszerűen az állatok is akkor maradtak életben ha kis csoportok (családok, falkák) összefogtak és közösen szereztek élelmet a túlélésért akár a többi falka rovására. (és az anyatigris sem osztotta szét az elejtett vadat a közösséggel, mert elsőnek a saját kicsinyeinek tehát a saját génjeit hordozóknak adott.) Ha belegondolunk az állatvilág vad kapitalista egyébként. Az erős életképes egyed marad fent, a gyenge elpusztul.

A másik, hogy ha jobban belegondolunk, ritka unfair helyzetet eredményezne. Engem pl zavarna ha az én nehezen megkeresett fizetésemet (amiért dolgoztam) elvennék és a "közösség" rászorulóinak adnák. (és valljuk be sokan kihasználnák egy ilyen társadalom előnyeit. Hiszen minek is dolgozzon meg a javakért, ha az alanyi jogon "jár")

Az a gond a padlón lévő emberekkel, hogy amíg magukért nem tesznek semmit, addig lehet nekik bárhogyan segíteni (pl. pénzzel) nem fognak előrébb jutni, max ideig óráig jobb lesz a helyzetük. Példával élve, ha valaki szakadékba esett, próbálhatod te kihúzni, dobhatsz be kötelet, amíg ő nem fektet be izommunkát a felállásra, addig esélytelen a dolog, és max annyit értek el, hogy téged is beránt.