Ti szerettek érintkezni más emberekkel?

Nem..

A férjemmel és a gyerekeimnel igen. Mással nem, pl amikor terhes vagyok, anyukámnak sem engedem, hogy megfogja a hasam.

Én szeretem megölelni az embereket, a családomat, közeli barátaimat mindig puszival köszöntöm, de ha valaki (normálisan) megkér, hogy ne tegyem, mert neki ez már kívül van a komfort zónáján, akkor nyilván tiszteletben tartom.

Attól függ, ki az. Ha szeretem az illetőt, akkor igen. De pl van olyan családtagom, adott valamit szülinapomra, kérdeztem akar-e puszit, akart, én meg olyan kellemetlenül éreztem magam közben, hogy iszonyat, fullra viszolyogtam tőle; az ember személyisége miatt.

A családtagokkal, rokonokkal való puszilkodás nem szeretem... Ettől függetlenül sosem húzódom el meg nem kerülök el senkit, nem vagyok illetlen. Szerintem csak a párommal csinálnám szívesen, ha majd lesz egyszer.

Puszilkodást azt annyira nem. De az ölelést nagyon szeretem. Vannak napok, amikor brutálisan igénylem, hogy megöleljenek, mert attól jobban érzem magam, csökken stressz/fájdalom. (Ezt egyébként kutatások is bebizonyították.) De úgy alapból egy szeretetteljes baráti ölelésre mindig kapható vagyok! :) Persze idegen meg rám se nézzenek...a rokonok/ismerősök az elmegy. Ott inkább puszi szokott lenni.

ÉLn idegenekkel nem igazán szeretek se ölelkezni, se puszilkodni. Ám közeli ismerősökkel, barátokkal és némely családtagokkal szeretek ölelkezni. Alapból is ölelkezős, bújós típus vagyok, ám a puszilkodást kevésbé szeretem. Na meg persze ha netán van szerelem, vele is szívesen ölelkezek, bújok hozzá.

A kötelező jellegű puszilkodást és ölelkezést (üdvözléskor vagy búcsúzáskor) nem szeretem, főleg nem akkor, ha olyannal kell csinálnom, akihez max. felszínes ismeretség köt. De ha valakit kedvelek, és olyan a szitu, akkor nagyon szívesen, jól tud esni.