Hogyan tudnám teljesen kicserélni magam? 18/l

eddig párszor sikerült elhinnem hogy úú mennyi változáson mentem keresztül meg hogy úú tökmás lettem, vagyok valaki, satöbbi. aztán jön a felismerés, hogy sosem változtam jó irányba, hedonista balpénó vagyok, nem ismerem magam és az életemnek talán egy produktív perce sem volt. nem tudom elhinni hogy ekkora akaratgyenge vagyok, mindenesetre kezdek nagyon unszimpatizálni magammal. másokkal is bunkón viselkedem (amúgy nem élek túl szociális életet, sőt), persze nem szeretnék az lenni, ez csak így jön. ma egy csomó beszélgetés emlékét felidéztem, és egyszerűen fúj, undorító vagyok, megszabadulnék magamtól, kitépném az emlékeimet, a nevemet, az arcomat, újrakezdenék mindent más valakiként. istenem, minden felfokozódott bennem, nincs önbizalomhiányom se semmi, de most nagyon undorodok magamtól, tokban élek mert nem akarok így emberek közé menni, viszont szeretnék a nyár alatt teljesen kicserélődni, és törődni másokkal, munkálkodni a boldogságukon, ilyenek. (eddig az embereket plátóian csodáltam, de amúgy szeretem ám őket, nincs emberundorom, csak nem mertem nagyon kezdeményezni, és mindig hülyén viselkedtem másokkal meg megbántottam őket meg nyomorék voltam ááááhh)