Miért gonoszak egyes emberek?
Gondolok itt egymás verbális és fizikai bántalmazására, megalázására. Ezt miért csinálja valaki?
Miért bunkó, szemétkedő, köpönyegforgató, a másikat a háta mögött kibeszélő, pletykálkodó egy ember?
Nincsenek tisztában a saját cselekedeteikkel? Valahogy nem érzik át a felelősséget, a tetteik következményét?
Engem iskolában rengeteget bántottak, mert nem voltam képes visszaadni amit kaptam. Nem vett rá a lélek, hogy valaha is visszaüssek, pedig a fizikai erőmet és a képességeimet tekintve nagyobb előnyből indulhattam volna.
Egyszerűen nem ment, hogy elkezdjem csicskítani a másikat. Nem volt bosszúvágyam, mindig szívesen segítettem még a velem szemétkedőknek is.
Bűntudatom volt, ha rosszul cselekedtem. Pl. visszaszóltam bántóan.
Az iskolából kikerülve azt hittem mindennek vége. De hatalmasat csalódtam és már az első munkahelyemen rájöttem, hogy az emberek borzalmasabbak mint gondoltam.
Pl. a legdurvább jelenlegi aktív ismerettségem egy olyan emberrel van, aki annyira rasszista, hogy simán megölne egy színesbőrű embert. És ezt a gondolatmenetet nem csak hogy levezeti - gondolok itt pl. a kínzásra -, de minden egyes kreol bőrszínű ember feltűnésekor el is ismétli.
De ez is csak egy a sok közül. Az állandó egymással való tiszteletlenség, a saját egoizmusunk borzalmasan nyomasztó.
Nem egyforma az erkölcsi értékrendünk. Akit te gonosznak tartasz, abban fel sem merül, hogy ő rossz lenne.
Sajnos ez ilyen.
Nagy szerepe van annak is, hogy a szülők milyen értékrendet adnak át a gyerekeiknek. Fiatal korban nagyon sok dolgot vesznek át a gyerekek a szülőktől, természetesen rossz tulajdonságokat is.
A rasszizmus is jöhet innen, de lehet, hogy "veleszületett" gondolata az, hogy a sajátjától eltérő bőrszínűeket üldözni kell.
Igen, sajnos az csak a kezdet, amit iskolában tapasztalsz. Az én esetemben is az volt, hogy én voltam a vékonyabb, a gyengébb és a bealázkodóbb, ezért mindig engem szúrtak ki, és pl. rajtam gyakorolták a cselgáncsokat. (nő vagyok). Egyszer aztán kijött rajtam az agresszió, és az egyik csajt sikerült úgy fellöknöm, hogy bezuhant a padok közé, borult vele minden. Persze mondanom sem kell ,hogy nem hős lettem ettől, hanem még jobban én voltam közutálatnak örvendve, nem számítva, hogy addig folyamatosan mit tettek velem. Látszólag el is érték a céljukat, mert akkor még gyerekként azt hittem nem volt igazam és megint csak én mentem össze.
Amikor kikerültem a nagybetűs életbe, azt hittem ennek vége, de rá kellett döbbennem, az emberek nem nőnek fel, csak már nem fizikailag bántalmaznak, hanem verbálisan.
Az első munkahelyeimen még sokáig az a "kislány" voltam, aki hagyta magát, de végül megedződtem annyira, hogy már én vagyok sokszor bántó, kemény és szigorú. Persze olyanokkal akik kiérdemlik. Munkahelyi fúrások, sógornő aki 15 éve nem hajlandó elfogadni stb. Mára kevés az az ember, aki kiérdemli nálam a kedvességem. Közhely, de az erőszak erőszakot szül. Én nem gáncsolok el senkit, de ha támadnak már nem haqyom magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!