A feminizmus megjelenése óta több a válás. Ez jó vagy rossz dolog?

100%ig jó.

Még mielőtt törvényes lett volna a válás, jóval magasabb volt a házasságban lévők öngyilkossági aránya (pláne nők között), magasabb volt a családon belüli erőszak aránya, és sokszor az emberek egy fedél alatt éltek életük végéig azzal a személlyel, akit a világon a legjobban megvetettek.

Ha visszanézel 40-50 évvel ezelőttre, a házastársi komédiák nagy részének az volt a lényege, hogy a férj mennyire szívből utálja a feleségét (a női szemszöget meg nem nagyon mutatták be természetesen) és meg is keserítik rendesen egymás életét, de ez vicces volt, mert ez egy általános jelenség volt, amivel mindenki tud azonosulni...

Nem mondom, hogy manapság már teljesen kihalt ez a fajta "humor", de például nemrég néztem egy '60as években készült sorozatot, amiben konkrétan az volt a vicc, hogy minden egyes alkalommal amikor a férj és a feleség egy légtérben voltak a férj vágta a pofákat, és azon ügyködött, hogy minél előbb kiszabaduljon a szobából. Márpedig az "I love Lucy"-k mellett az ilyenek voltak többségben.

Maga a válás bevezetése sem oldott meg mindent, hiszen egyrészt nem volt sok más életben maradási alternatíva a nő számára a házasságon kívül, másrészt meg a szingliség társadalmilag abszolút nem volt elfogadható, így sokan tovább maradtak a borzalmas kapcsolataikban. Ahhoz, hogy a válás lehetőségét rendesen ki lehessen használni meg kellett dönteni az addigi társadalmi normákat, amihez hozzájárult a feminizmus, még akkor is, ha ettől toporzékolni támad kedve sokaknak.

A válás egyébként sem a probléma, hanem a probléma tünete: a baj azzal van, hogy még mái napig is csak azért házasodnak sokan, mert a házasságot tudat alatt egy elkerülhetetlen kötelességnek érzik, nem pedig a másikhoz való tartozás hivatalossá tételének.

Ráadásul az emberek zöme rendkívül igénytelen, amikor párválasztásról van szó. Eddig csak a személyes környezetemből is láttam nem is egy példát arra, hogy az illető félt, hogy örökre egyedül marad, ezért lehorgonyzott az első ember mellett, akivel valamennyire is tolerálták egymást, vagy éppen a felek túlságosan belekényelmesedtek egy kezdetben szenvedélyes párkapcsolatba, és most, hogy rájöttek, hogy igazából rühellik egymást nem akarnak szakítani, mert újra a húspiacra kerülni ijesztő, és sok munka egy új kapcsolatot kialakítani.

Ha az emberek igényesebbek lennének, nem sajnálnának energiát fektetni a kapcsolataikba, és nem csak a szívükre, hanem az eszükre is hallgatnának párválasztáskor, akkor nem lenne ennyi rossz kapcsolat. De ha már ez van, akkor nem azzal van a gond, hogy az emberek ki akarnak lépni ezekből a kapcsolatokból, és máshol keresni a boldogságot.