Ha teljesen máshogy alakul az életem, mint terveztem, még lehetek boldog?

A lényeg, hogy sikerül majd egyetemre menni. Az valóban szhar érzés, ha pont érettségin nem mennek úgy a dolgok ahogyan egyébként szoktak, de akkor sem szabad elégedetlennek lenni... Bár mondani kõnnyü.

De a remény hal meg utoljára, azért bízz benne erőst, hogy sikerül, vagy legalább is, másnak nem lett jobb mint a tied ;) :D

Az élet arról szól, hogy semmi sem úgy lesz, ahogy eltervezed :) Meg kell tanulni elfogadni a változásokat, alkalmazkodni és elengedni a fékeket.

Persze ez nem jelenti, hogy mindent könnyen elengedhetsz, megpróbálkozhatsz a felvételivel jövőre is, nem egy barátom van, aki ezt csinálta.

Mindettől függetlenül simán előfordulhat az is, ahogy velem is, hogy örök fájdalom marad, ha egy terved nem jön össze.

én már gimi óta nem vagyok elégedett az életemmel...

röviden és tömören, az összes körülöttem lévő ember(gimiben+sportcsapatomban) tehetősebb volt, mint én és ez hatalmas flusztrációkat okozott nálam, pár éve pedig a szüleim is szétmentek, aminek következtében még kevesebb jutott nekem, kivéve a féltékenységükből elkövetett szekálásukból....

Az érettségim kitűnő lett, felvettek a bme-re egy elég nehéz szakra, de sajnos nem igazán feküdt nekem, nem találtam meg a társaságomat sem és lelkileg is össze voltam törve, így fél év után otthagytam. Most egy gyárban dolgozom 3 műszakban, de ennyire még nem éreztem jól magam az utóbbi 5 évben. Elkezdtem egy menhelyen önkénteskedni, festek, idegen nyelven nézek filmeket és egy csomó szabadidőm van. Persze korántsem tökéletes még az életem, örülnék ha többet keresnék és iszonyú idegesítő, hogy a közvetlen feletteseim mennyire közönségesek és nem igazán tudok rájuk felnézni.

Szeptembertől pedig megint megyek egyetemre. :)

Az eltervezett életedben sem biztos, hogy bolodg lennél. Tapasztalat.

14 évesen elterveztem az életemet előre, egészen 40 éves koromig. Érettségi simán ment, lett pasim, felvettek a kiszemelt egyetemre az álmaim szakára. Aztán rájöttem 2 év után, hogy engem ez a szak piszkosul nem tesz boldoggá. Kijelentkeztem és hagytam magam sodródni az árral. Nem terveztem többet. A következő szakomat csukott szemmel választottam, lediplomáztam sikeresen, majd mikor kezdtem megint tervezni, újra hoztam egy váratlan döntést: külföldre költöztem és mikor újra terveztem- megint költöztem. Boldog vagyok, szerelmes a páromba , elégedett és hálás a "vak" döntéseimnek, mert annyi mindent megtapasztaltam, tanultam és olyan sok embert megismertem, hogy valószínűleg ha maradok az eredeti tervemnél, akkor ezekből kimaradtam volna.

Kérdező, bármi történjék is, mégha nem is jön be a terved, akkor is hidd el, hogy boldog lehetsz. A boldogság csakis rajtad áll.