Miért nem szeretik a félénk, csendes embereket?

Mert nehezebb velük kapcsolatot kialakítani és általában az extrovertáltabb feladatává válik ez (bizonyos esetekben a barátság kialakulása után is a kapcsolat tartása, programok szervezése) Ehhez meg nem mindenkinek van türelme.

Én nem vagyok egy nagy szociális pillangó, de a csendesség bizonyos szinten zavar. Beszélgetőpartnert szeretnék, nem szeretem ha csak én beszélek, én kérdezek, nekem kell kitalálnom mindent különben csak ülnénk és bámulnánk egymásra.

Ez leszívja az energiáim, egy barátság lényege meg nem az, hogy erőnfelül teljesítesz

Attól, mert valaki csendes, miért lenne unalmas?

Amúgy engem is utálták az osztályban, ugyanis pár ember kitalálta, hogy azért nem beszélek kb soha senkivel a barátaimon kívül, mert fogyatékos vagyok..

Ösztönök miatt. Egy bezárkózó ember nem szimpatikus.

Leginkább azért is, mert csomó energiat kell belefektetni. Én kezdeményezzek, és irányítsam a beszélgetést, én csináljak mindent, mert ő kis félénk visszahúzódó, és ki kell éoíteni a bizalmat, hogy hajlandó legyen interakciót kicsikarni magából. Szóval ez lefáraszt.

Akkor már inkább olyat keresek, akinek nagy társasági energiái vannak. Nyitottan mosollyal fordulnak felém, és azt azonnal viszonozhatom 😉