Abszolút nem látom értelmét élni. Valaki hasonló helyzetben?

velem is történt ez-az

-nagyon bírtam apámat de kiskoromban elkezdett inni (rokonok irigysége és üzleti gáncsai miatt)

-ebből kifolyólag még jól le is hurrogták a szemem láttára, fülem hallatára (fájt, kevergett bennem az egész ügy de továbbra is tiszteltem őt)

-a tízes éveim elején diagnosztizáltak nálam egy akár onnantól 5 éven belül veseelégtelenséget okozó betegséget

-pár évvel később el kellett kezdenem mindkét oldalon hallókészüléket viselni mert nem boldogultam a suliban (kiközösítések, beszólások)

-ment tovább az élet, vállalkozásba kezdtem, ennek kapcsán:

-egy hatósági engedélyt nem akarództak megadni sőt ordibáltak velem a saját házunkban (végül meglett)

-a tesóm megrövidített cirka 20 mill forinttal

később fejlesztettem, pályáztam, ekkor

-egy pályázatíró felvette rá a lóvét de nem adott be egy 5 mill eurót érő innovációs pályázatomat...így nyilván nem derült ki hogy kell-e a világnak az ötletem

nagyjából ennyi..

mit eredményezett ez nálam?

azt hogy én sem kimondottan szeretek élni..soha nem ölöm meg magam de ha holnap kell befejeznem akkor örültem a szerencsének...

viszont amíg vagyok alkotok, dolgozok nem érdekel, hogy kinek vagy milyen haszonnal

azt is kinőttem hogy féltsem az ötleteimet..épp most szanálom és a nagy részét leközvetítem azoknak akiket konkurenciaként elnyomtam volna...csinálják meg, hívjanak meg egy kávéra mikor bejött azt pá

egyedül az fáj, hogy a betegségeim habár súlyosak nem egykönnyen kiszúrhatóak..így nagy önfegyelem és tudatosság kell hogy elengedjek bármiféle flörtöt és én magam se görcsöljek nőügyeken...tudom hogy még a szóba elegyedés fázisában kell elvágnom saját magam a hölgy szemében mert úgysem hagynám hogy egy betegséget örökítő emberrel próbáljon vki boldog lenni...

remélem elhiszed, hogy nem kamu és talán vmit segít..

szerintem élni kell.

25f