Ha az alvási paralízis tulajdonképpen éber álom, amelynek a tudatában vagyunk, és mindig szörnyű élmény, akkor azok az első álmaink esténként, amikre nem emlékszünk is ilyen borzasztóak?

Nem, az alvás paralíziskori hallucinációd azért szar, mert a hallucináció egyrészt ijesztő másrészt az teszi ijesztővé, hogy tudatában vagy az éberségednek és ehhez az társul, hogy képtelen vagy mozogni.

Amúgy ha azt álmodnád, hogy egy virágos mezőn fekszel a barátnőddel és beszélgettek, majd hirtelen észreveszed, hogy nem tudsz mozogni, akkor álmodban is bepánikolsz. Szóval maga a mozgásképtelenség és a tudatosság minden hallucinációt elcs.esz.

Ugyanakkor nem minden paralízis jár hallucinációval, nálam elég elenyésző a hallucinációk száma.

Nagy megpróbáltatások idején, hetekig szinte minden nap van alvásparalízisem. Rendszerint egy éjszaka több is. A legtöbb, amit biztosan ki tudok jelenteni az 5 volt, az már túlságosan kimerítő még akkor is, ha az ember az évek során hozzászokott.

Tulajdonképpen nem mindig szörnyű élmény az első 10 után simán hozzászoksz, és megtanulod kezelni. Nem minden esetben sikerül, de legtöbbször úgy van vele az ember, hogy: ja, már megint, tökmindegy.

Sőt, van amikor vágyok rá, és bepánikoltatom magam, mert adrenalin hiányom van.