Nem hisznek bennem és össze vagyok törve?

Nagyon sajnalom!

Nem Vagy egyedul,tudom,mit erzel!

Teljesen megértelek.

Az embernek fontos, hogy legyenek (család, barátok), akik mellette állnak és támogatják.

Sajnos viszont a szüleid gyengék érzelmileg, és nem képesek erre. Elfoglalja őket a saját problémájuk, és képtelenek a tieiddel is foglalkozni, ezt jól mutatja, hogy anyukád elsírta magát a problémáidon.

Tudom, hogy durva amit írni fogok, de ne is terheld őket ezzel! Építsd ki a saját életed, tartsd magadban a saját álmaidat/céljaidat, ne beszélj róluk, hanem csak dolgozz annak érdekében, hogy elérd őket! 0 beszéd, sok-sok munka!

És igyekezz elérni azt (tudom nem könnyű), hogy a boldogságod ne másoktól és ne a külső körülményektől függ. Ha téged boldoggá tesz, hogy rajzolsz egyet, akkor rajzolj, és ne mutasd meg senki másnak, ne érdekeljen, hogy ki mit gondol róla, hanem süllyeszd el a fiók legmélyére.

Sajnos sokszor az ember csak saját magára számíthat. Hidd el, nem másoknak a beléd fektetett hitére van szükséged, hanem a saját magadba fektetett hitedre van szükség.

Nem másoknak kell hinni benned, neked kell hinned magadban, mert bármilyen szomorú is, te vagy az egyetlen ember, akit egy életen át veled lesz, ezért nagyon fontos, hogy saját magaddal ki legyél békülve, hogy szeresd magad és, hogy higgy magadban és az álmaidban.

Nagyon sokaknak (különösen néhány felhasználónak itt) sajnos nem megy ez.

Amit az iskolában kapsz másoktól az a piszkálás igazából egy hatalmi harc. Ők valamiért (sokszor külső szemmel nem látható, de amúgy teljesen érthető okokból) élvezik ezt. Fontos, hogy ne vedd magadra ezeket a dolgokat. Lehet, hogy aki bánt téged az ezzel akarja feldolgozni azt, hogy őt otthon bántják (csak mondtam egy példát). Sokszor a másik fél is csak egy áldozat, viszont áldozat pozícióban ez nem látszik.

A dolgok magadban tartása nem biztos, hogy jó megoldás. Előbb vagy utóbb szerintem valamilyen formában szembe kell nézned azokkal az érzelmekkel, amiket ezek a dolgok kiváltanak belőled. Szerintem jobb előbb, mint később, de ez csak az én véleményem.

Hidd el, sokan éltek/élnek át hasonló dolgokat fiatal korukban, ilyenek a gyerekek ( kegyetlenek ), viszont egy tanácsot fogadj meg tőlem. Sose engedd, hogy a környezeted és a körülmények rossz irányba megváltoztassanak téged. Még folytatnám, de amit írnék, az szerintem sokakból vegyes gondolatokat, érzéseket váltana ki, szóval itt most abbahagyom :)