Felnőttnek lenni jó? (30 felett)

Mind 30 éves kor alatt, mind pedig 30 éves kor felett egyaránt igaz, hogy úgy élheted az életed, ahogyan azt te szeretnéd. Rajtad múlik, mihez igazodsz, és milyen értékek szerint fogsz élni. Ha úgy élsz, ahogyan az neked jó, akkor semmivel nem lesz rosszabb életed 30 év után sem. A döntés a te kezedben van.

Remélem, ezzel túl sok újdonságot nem árultam el... :(

Van egy nagyon jó mém...

[link]

Ez kb fedi a valóságot.

Huszonévesen, ha tanulsz, a kereseted mellette épp az éhenhalásra elég. Ha kollégiumban laksz, akkor egy kicsit talán többre, de koliban nem lehet élni, az hagyján, hogy három emberrel osztozol a szobádon, de az a higiénia meg azok az állapotok... Szóval ha nyugodt, tiszta, meleg szobában laksz, akkor már a kaján is spórolni kell, bár nem nehéz, mert reggel hétkor elindulsz otthonról, este 10-re hazaérsz, közben vagy suliban vagy, vagy épp dolgozol. Próbálj csak meg pénz és idő nélkül felhőtlenül élni...

Viszont cserébe NEM kell olyan dolgokat csinálnom, amiket nem akarok, amiket nem én választottam. Semmit. Oké, rengeteget kell tanulni meg dolgozni, de mindkettő szerethető. Nincs több hittanóra, anyám nem bäszogat, apám nem ordibál velem, és ha bárhol bármi igazságtalanság ér, akkor kiállhatok magamért, és komolyan vesznek, nem úgy, mint egy "pisis" gyereket. Van "jogom" fáradtnak lenni, bezzeg ha egy kamasz fáradt, akkor rögtön jönnek a károgók, hogy ugyan miben fáradt el, a telefonnyomkodásban (pedig már csak a hirtelen növés, hormonális változások miatt is bőven érezheti magát fáradtnak). Ha valamit másképp csinálok, vagy más a véleményem egy témáról, mint a környezetemnek, akkor elfogadják, és nem hurrognak le, hogy biztos a második dackorszakom élem.

Szóval elfogadnak emberként, nem akarnak megváltoztatni folyton, vagy aki mégis, azt nyugodtan otthagyhatom :) Mindig van választásom, semmit sem kötelező elviselnem.

Úgyhogy én egyelőre nagyon szeretem, és szerintem ez majd csak jobb lesz még.

Az, hogy milyen az élet felnőttként erősen szubjektív. Mindenki másképp éli meg.

Az alapokat pedig 10-en,20-on évesen rakja le az ember.

Felnőttként látja az ember a múltat, tudja fiatalként hol hibázott és ha úgy tud valaki visszatekinteni, hogy nincs mit megbánni, akkor a felnőtt életet is tudja élvezni. (Pl. Iskolában linkeskedett, felnőttként pedig tengődik, jó eséllyel sz.r az élete, vagy iskolában tanult, néha kikapcsolódott(szórakozott) élte az életet, de nem ész nélkül, abból jó eséllyel kiegyensúlyozott felnőtt lesz. Ez csak 2 sarkított példa, de remélem a lényeg érthető.)