Ha megkérdeznék tőled a halálos ágyadon, hogy mire volt jó élned, mi volt az életed értelme, mi volt a legfontosabb, amit megtanultál, akkor mit válaszolnál?

Egyszer azt álmodtam, pár órán belül meghalok, és miközben mindenfélét intéztem azon gondolkoztam mit üzenjeķ, hogyan. Hogy papírra írt levélben mindenkinek név szerint valamit, vagy csak úgy magamról... aztán az lett a vége, hogy kezdtem kifutni az időből, hazamentem, régi pvc volt a padlóburkolat (ez vmiért tökre megmaradt) találtam egy zsírkrétát, azzal írtam fel a földre: "etessétek meg a tengerimalacot". Aztán meghaltam. :D Azóta is úgy gondolok erre az álomra mint egy magyarázat arra, hogy nem tudod összesűríteni a lényeget. A lényeget viszed tovább, és minden más marad.

Ennek ellenére, mikor komolyan hittem, hogy meghalok, a szokásos nagy "szeretem" üzeneteket tudtam csak küldeni. Tudtam, hogy nem elég, de mégis azt tartottam a legfontosabbnak, hogy tudják, ez az érzés nem múlik el velem.

Nem tudom mit lehetne megtanulni. Inkább úgy szoktam erre gondolni, mint egy átmenetre. Az életben magunkbagyűjtögetünk ilyen érzéseket meg izéket és dolgokat, amivel a halálunk után kezdhetünk valamit. Nem tudom. Az életről való tanuláshoz ez kevés idő lenne. Nem érzem úgy, hogy valami nagy igazságot megtalálva kellene távoznunk innen.

What is love?

Baby don't hurt me

Don't hurt me

No more

Semmire.

Semmi.

Semmi.