Amiért nem gazdagok a szüleim, hátránnyal indulok az életben?!

Sajnos igen,hátrányból indulsz. Magam is szegény családból származom,megvan mindenünk,ami kell,de időnként megszorolunk. Egy gazdag család nyilván jobb iskolába járathatja a gyermekét, jobban tudja támogatni anyagilag, lakást vehet neki, autót stb...

De! Egy ilyen gyerek, nem tud majd mit kezdeni az életben. Ha esetleg a szülei már nem lesznek, hiába van örökség, van egy megszokott életszínvonala, amit tartani fog. Aztán ha elfogy a pénz? Nyilván elmehet dolgozni, mivel ugye a végzettség adott,de... gondolj arra, hogy ebből a szempontból viszont ő marad leküzdhetetlen hátrányban, mert nem tanulta meg időben beosztani azt, ami van. És amiben felnőtt a gyerek,abban fog élni élete végéig, ha törik, ha szakad. Ráadásul fennáll ugyebár annak is a kockázata,hogy csak a pénzéért szeretik. Én azon az elven vagyok,hogy önmagamért szeressenek,ne a pénzemért,a magam csóróságával pedig ezt bebiztosítom!😂😂😂 Najó,ez csúnyán hangzott de igaz. Természetesen nem mindenki ilyen, tisztelet a kivételnek!

Figyelj... Megértem, hogy igazságtalannak tartod, amúgy tök jogosan, de az életben semmi sem igazságos. Igen, előny, nyilván, de nem tehet róla, hogy hova született, ahogy senki sem, szóval emiatt nem kéne úgymond neheztelned rá.

A barátodban pedig bízz meg, nem hinném, hogy ennyire felszínes.

Kedves Kérdező!

Igen, igazán életszerű ötlet, ha a buliban majd legközelebb azt mondom, hogy: Nem jössz fel a szüleimtől kapott lakásomba? :D

Vagy hogy mit csináltál hétvégén? Kitakaritottam a szüleimtől kapott lakásomat. :D

Azért a "haza megyek", és a "haza megyek a lakásomba" kifejezések közt van pici különbség.

Az irigység "jogos", de nem előnyös!

Mit nyersz vele? Az idődet, energiád vesztegedet, és míg más embereket figyelsz, minősítesz, addig magadra nincs időd!

És a magadra azt értem, hogy gazdagodj!

Szegény családba születtem, szüleim állandóan dolgoztak mint a güzü, hitelről hitelre építettek egy házat.

Volt olyan OKJ-s tanulmányi időszakom, amikor egy szelet pizzára hónapokig nem volt pénzem! (diákmunkával éppen a bérlet, meg a havi kaja kijött otthon)

Ez idő alatt tanultam meg, hogy a vásárlást jól kell felépíteni. Vannak javak, amik viszik a pénzt, és vannak javak, amik termelHETIK.

Most minden ismerős néz, hogy milyen felvágósok lettünk, mert csak makita kéziszerszámokat veszek (sok év gari, alkatrész utánpótlás), mert nincs időm garanciáztatással macerázni, mivel mi magunk csináljuk a házkörüli munkák 90%-át.

A körülöttünk lévők csak azt látják, hogy vettünk egy hatalmas gyönyörű (14 éves) autót, drága szerszámparkom van, érintőképernyős cnc-m (erre ment el a diákpénzem), és mindenre van egy szerszámom (mert nincs szívem kiadni pénzt egy "szakemberre", akire hetekig várni kell, össze kóklányolja a melót, és az árából már majdnem kijött a szerszám ára is!)

Irigység ide vagy oda, azt gondolom, az én felelősségem az, hogy magamat vigyem előrébb, és hogy a szembeszomszéd srác hogy hozott külföldröl be egy audit, nem az én dolgom!

Az, hogy a szakgyak főnököm milyen drága dolgokat vásárol, nem az én dolgom!

Az, hogy diákmelóban a főnököm azért cserélte le az M3-as zsír új (3 hónapja volt nála) BMW-jét, mert kijött idő közben az új (ráncfelvarrott?), az nem az én dolgom!

Az, hogy a politikusok, hogyan mutyiznak, nem az én dolgom!

Az utcánkon nő a gaz, az időm véges (előbb utóbb meghalok), és még mielőtt gyenge leszek, meg kell teremteni azt a környezetet, ami kiszolgálja az öreg testem!

A világ nem igazságos, soha nem is volt az!

Ettől még nem lehetek öngyilkos! :) (költői túlzás)

A helyzet kezelésére pedig sajnos az egyetlen bevált módszerem, ha valamilyen szellemi értékkel arcon csapom a gazdag valakit, és akkor mint a kisebbségi szokás "helyre tesszük az egóját", és mivel nem tudja megélni a gazdagsága okán a "felsőbbrendűségét", keres másik balekot, tehát idővel lerázom.

Gyakorlati példa:

Volt egy srác, apa kocsijával mentünk középsuliba mekizni, mert állandóan kapott kajajegyet, meg pénzt is...

Mi voltunk a prostituáltjai, mentünk a pénzével kajálni.

Cserébe elfogadtuk minden negatív hozományát is.

Amikor meguntuk a hatalmaskodó játszmát (mert voltak kilengései), akkor mondtuk, hogy mehetsz egyedül akkor, egyél nyugodtan magadban! És hirtelen rájött, hogy a társaságot csak csenben tudja "vonszolni".

Vagy pl másik eset, amikor egy gazdag ismerős ajándékokkal akarta megvásárolni a "szeretetünket", és erre rájöttünk (16 voltam), akkor felhúztam a limitet, nézve, hogy mit érünk neki. :) (kereslet kínálat)

Laptopot nem akart már adni. :D

Utána hírtelen abba maradt a pénzzel való felvágás.

És egy utolsó eset:

OKJ-s suliba egy srác autóval járt, az említett slusszkulcs forgatós srác volt, aztán megkérdeztem udvarias érdeklődéssel, hogy "milyen autód van".

Nem voltam/vagyok nagy autó tudor, de annyit tudok, amennyivel beolthattam egy apucitól kapott autós srácot.

Azt se tudta milyen motor van benne, általában presztizs autót választ az ilyen, és a szervízelése egy rémálom. (és kóklányolnak a szerelők is, mert nem fogja az akksi kicserélése miatt kivenni a lámpabúrát, helyette, feszegeti a kasznit...

És amikor letörtem a "szarvát" a srácnak, utána nem lóbálta többé a kulcsát. (nem is kérdezte meg, hogy merre megyünk haza. :D)

A győzelem első kritériuma, hogy az ellenfél elbizakodott részét fújd még egy picit fel (fényezd), és akkor pukkan a lufi. Utána általában üres az élete, és totál kikészül, de ez már nem az én dolgom. :)

Megértelek, én is szoktam ezen gondolkozni. Hogy de jó lett volna, ha én is kapok egy lakást szüleimtől, mert ez az életben maradáshoz elengedhetetlen és ÓRIÁSI ELŐNY, FŐLEG ha az ember még nem is keres olyan jól, hisz annyival több jut másra. És hogy nincs a stressz a hitellel vagy az albérlet fizetésével.

Egyszóval megkönnyebbül az ember élete.

Egy ember szerintem emberileg legyen gazdagabb és ne a pénz vagy a vagyon által - Ezzel pl. én hiába tisztában vagyok, azonban az élet ennek ellenére pénzcentrikus és ezért is borzasztó nehéz ezt kizárni.

Sokan írták a beteges irigykedést. Persze ilyen is van, de azért alap irigység sok emberben benne van. De meg kell tanulni egészséges keretek között hagyni. Szerintem ez nálad elfogadható. Ráadásul te magad is tisztában vagy az érzéseiddel és látod az összefüggéseket.

Az arany szabály kellene, hogy legyen, hogy ne foglalkozzunk másokkal. De ez is egy hosszú folyamat megtanulni.

Szerintem, amit szegényként vagy csóróként tehetünk az az, hogy megpróbáljuk kihozni magunkból a maximumot és feljebb kerülni. A lehetőségeket kiaknázni, és /kemény/ munka által jobb körülményeket kialakítani (ha valóban szükségünk van rá és nem a társadalmi normáknak akarunk megfelelni)

Amivel én nyugtatom magam az az, hogy lehet senki vagyok vagy maradok, de legalább teljesen egyedül én dolgoztam magam azért, amim van - Ami nem teljesen igaz, hisz szülői segítséget általában még szegény családban is kapnia kell az embernek jobb esetben és pl. én is kapok, azáltal hogy szüleimnél lakhatok még mindig, de ezt a támogatásukat próbálom viszonozni is. Tehát összehasonlítva a jobb modú szülők gyerekeivel a saját erődből építed fel azt a keveset is - vagy remélhetőleg minél többet. És ezt hívják BÜSZKESÉGNEK, amivel már te vagy előrébb. És szerintem ez sokkal jobb érzés, mint hogy az ember csak úgy kapjon valamit, amiért igazán nem is dolgozott meg.

A másik főgondolatom az pedig - megnyugtatásként, ha az élet ad valamit, azért el is vesz valamit. Minden esetben. Ehhez kell egy bizonyos képesség, hogy az ember különböző szögekből tudja értékelni a dolgokat és kell egy "gyökerig ásás" is, azonban véleményem szerint az élet így működik. A gazdag gyerekek élete sem fenékig tejfel, sőt.

Elnézést, ha nem voltam teljesen érthető, de fáradt vagyok már. :)