Csak szerintem van úgy hogy már lassan a nőknek több joguk lesz mint a férfiaknak?

Többször volt már ilyen jellegű kérdés.

Nézd vissza, nem szeretném még egyszer leírni.

Igen, csak szerinted.

A többiek fel tudják mérni, hogy amiket írtál, azok sztereotípiák, és nem jogok - a jog nem különbözteti meg nemük szerint azt embereket, nem vonatkoznak más törvények a nőkre, és mások a férfiakra.

De még a sztereotípiák szintjén sincs igazad, nézz körül, hány vezető beosztású nőt találsz, és hány férfit. Vagy hogy mekkora a nők fizetése és mekkora a férfiaké ugyanolyan munkakörben (jog szerint nincs különbség, de a gyakorlatban valahogy mégis van).

Szintén érdekes, hogy ha egy férfi végigkeféli a fél falut, akkor az micsoda nagy kan, de ha egy nő teszi ugyanezt, azt valamiért egészen máshogyan ítélik meg...

Úgyhogy ne irigyeld a nők helyzetét, nem jobb az, mint a férfiaké, csak más...

...nagyjából igen.

Egyes elmaradottabb helyeken még a férfiaknak van több joga, Amerikában pedig már inkább a nőknek.

De ez természetes dolog, a fejlődésből következik.

Én egyenlőségpárti vagyok, nagyon örülnék neki, ha a férfiaknak is elfogadott lenne úgy kinézni, ahogy akarnak (ha latex búslakodót akar valamelyik díszpinty hordani, akkor tessék), nem lenne semmiféle nyomás rajtuk, hogy ők tartsák el a családot, nem lenne ciki, ha egy férfi szeret főzni (az én párom pl. szeret és tud is, halálra cukkolják érte a haverjai, pedig szerintem szexi, ha egy pasi magát is el tudja látni :P ), nem lenne gáz óvóbácsinak menni, nők nem üthetnének büntetlenül férfiakat (ahogy férfiak se nőket, se nők nőket, se férfiak férfiakat), nyugodtan sírhatna egy férfi is, nem kellene folyton eljátszani a macsót és visszafojtani az érzéseit, nem egészséges.

Cserébe tök jó lenne, ha nem lennék k*vának kikiáltva, amiért nem vagyok frigid, és szeretek lefeküdni a párommal, vagy nem lenne elvárás, hogy borítsam be a testem ruhával tokától bokáig azért, hogy nehogy elvonjam a férfi kollégák figyelmét a munkáról (egyébként nincs dresscode a munkahelyemen, de ha felveszel egy normális, térdig érő szoknyát, vagy egy rövid ujjú blúzt, akkor már megbámulnak, amivel semmi baj nem is lenne, ha a főnököm nem engem hívatna be, hogy ÉN elvonom a figyelmet a munkáról, hanem azt a férfi kollégát, aki nem tudja zabolázni a vágyait, és ez elvonja a figyelmét a munkáról... Mert nem miniszoknyáról és csőtopról beszélünk, hanem egy normális, kifejezetten konzervatív irodai viseletről), vagy a férfias szakmámban nem kapnám meg naponta, hogy hogy "olyan cuki", hogy "próbálok nőként bizonyítani", de nem akarok inkább elmenni tanárnak, vagy valami? A másik, hogy a párommal nem akarunk gyereket. Se ő, se én. Mindketten örülünk, hogy végre találtunk egy olyan embert, akivel összepasszolunk, és még a gyerek-témán se lesz vita, nem kell mindenképpen valakinek engednie, vagy szétválni. A család, barátok, random kollégák természetesnek veszik, hogy ő nem akar gyereket, mert hát egy férfinek csak annyi van az ösztöneibe programozva, hogy hintse el magvait egy nőben, ő ezt megtette, nem gáz, ha nem akar szaros pelusokat cserélgetni. Rám viszont mindenki úgy tekint, mint akivel baj van, többen megkérdezték már, hogy nagyon rossz-e a kapcsolatom az édesanyámmal, amiért ennyire elutasítom a szülői szerepet.

A kettős mércét úgy, ahogy van meg kellene dönteni. Nem írtad példának, de valóban van egy terület, ahol a nőnek több joga van, és ez a gyerekvállalás. Nem kötelezheted abortuszra a nőt, akit teherbe ejtettél, de arra se kötelezheted, hogy kihordja és megszülje a gyerekedet, ha ő nem akarja. Ez egy elég nehéz kérdés, mert a felnőtt ember (nő) érdekeit szerintem is előbbvalónak kell kezelni, mint a 12 hétnél fiatalabb embrió (gyakorlatilag sejtcsomó) érdekeit, viszont a férfi érdekei SEHOL nincsenek képviselve. Lehet, hogy az anya elveteti a gyerekét az akarata ellenére, lehet, hogy megtartja a férfi akarata ellenére, és akkor a hapi 20 évig fizethet gyerektartást egy baleset miatt. Erre viszont nem tudok megoldást javasolni se.