Mindent elveszítettem. Mit csináljak?

20/F

Elnézést a helyesírási hibaimért Felvidékről származom.

Elmondok egy történetet. Elsősorban magamról írok pár dolgot.

Alapiskolan mindig le voltam nézve, hülye voltam, nem szerettek az osztálytársaim, csufoltak hogy büdösítek. Volt olyan időszak amikor hozzam sem mertek érinteni, mert hogy fertőzött - repras vagyok. Hogy nem mosakodok stb. Nagyon fajt ez nekem. Kiközösítettek, nem voltak velem, nem tudtam beilleszkedni hozzájuk. Nem jól tanultam, akkor meg a tanítok is lenyomtak, hogy milyen hülye vagyok. Nem akart velem ülni senki a padban, össze húzódó voltam, nem voltam nagy szájú mind most. Azt mondtak hogy nem vagyok semmire képes, buta vagyok, ki akarna engem milyen lány, hogy hogy nézek ki még ilyen dumák. Azóta azt érzem hogy hülye vagyok, semmire nem vagyok képes, bamba vagyok. Igen mondogatom magamban hogy nem igaz, én okos vagyok, és lesz szerencsém egy normális lányra. Lehethogy az is volt a baj, hogy én szlovák óvodába jártam és ők magyarba és azért lehethogy olyanok voltak hozzam. Vertek engem a szlovákok a torna órán hogy fogok tornázni, ha nem is akartam, vagy a kapuban lenni. Fel is pofonoztak nem egyszer, elmondtam a tanítónak de nem csináltak abból semmit.

Elkerültem középiskolába, szlovák iskolába. Nehéz volt az elején beilleszkedni a gyerekekhez. 1-2 év nehéz volt. Bántottak, hogy magyar vagyok, védekeztek, de nem volt aki megvédjék. Ott volt egy haverom faluból akivel jártam alapsuliba őtet nem csúfolták. Volt ott egy psziho osztálytársam, ő beléje is pattogtak, de ő a mérgében én rajtam adta mi a mérgét. Belém jött nem egyszer, összeverekedtünk. Én bes*ari alak voltam mindig. Nem védett meg engem senki. Aztán a tanító intézte ezt az ügyet. Ez tartott 1-2 évet. A 3. év úgy ahogy tűrhető volt, akkor voltak a vizsgaim letettem. Most mentem érettségire ami tart +2 évet, ez az első évem és van meg 1. Szerencsére az a psziho gyerek nem ment tovább érettségire és még jó pár ember akit nem kedveltem. Most 4.es vagyok és nagyot valtoztam. Én lettem az osztály feje. Nem féltem senkitől megmondtam a saját véleményemet, minden dolgot ami nem tetszett az osztálytársoknak. “Köhögtem” rá mit fognak rólam gondolni. Sokan mondták hogy megváltoztam azóta amikor azok az gyerekek nem vannak itt. Hogy amikor itt voltak össze voltam húzódva, stb. Mondom lássátok. Sokat dumálok, kimondom ami nem tetszik. Van egy MANKÓ osztálytarsunk, aki 1-2 évben szórakozott olyannal aki drogozott stb. Egyszóval csúfoltak minket az osztályban. Amikor elment ez a drogista mert kisobtak a suliból akkor más ember lett a MANKÓS fickó. Elkezdett velem barátkozni. 2x megcsinálta azt velem, hogy keresztény volt egyszer aztán nem aztán megint. Most 3x azért küldött a francba mert hogy egyedül akar lenni. Hordtam ot haza autón, adtam neki mindent amire szüksége volt. Miért ilyenek hozzam az emberek? Meg rendes barátnőt sem tudok magamnak keríteni mert nem akar senki vagy ku***k.

Mit javasoltok mit csináljak? Hol valtoztassak?