Éreztetek már ürességet?

Magányos.

Céltalan voltam, magányos, azt éreztem, az égiek valamiért büntetnek, a világ összeesküdött ellenem, az életem kilátástalan volt, senki sem szeretett, egy senkinek éreztem magam. Az a baj, hogy egy férfinál ez egy elfogadhatatlan állapot, bármilyen passzban is legyen, mindig elvárás tőlük a magabiztosság és a határozottság, mint az autóknál a szériafelszereltség.

Üres!

Nem is egyszer. Sivár.

Mélybehatoló fájdalom.

Igen. Azt éreztem, hogy egyedül vagyok és magányos, sokat szomorkodtam. De egy ideje mintha kezdene jobbra fordulni a lelki állapotom.

Igen, éreztem. Mintha kidobtak volna az űrbe, és csak úgy keringek magamban. Nem hat át annyira sem a szomorúság, sem az öröm érzése, pedig az a típus vagyok, aki nem szereti a közömbösséget. Mégis, amikor ürességet érzek, akkor az tátong, ezért kicsit robot üzemmódba kapcsol a lényem.

2es nagyon megragadta a lényeget. :(

Én mostanában érzek ürességet, mert magányos vagyok. Egy fiú visszautasított, ezért. Az a fura az egészben, hogy már nem is szoktam szomorú lenni miatta, csak olyan fura érzés, ürességet érzek. A másik fura dolog még, hogy mostanában más dolgokban egyre pozitívabban szoktam gondolkodni,egyre bdogabb vagyok, jól érzem magam, suliba járok, elkezdtem dolgozni, de mellette ez az üresség meg van.