Mennyire lesz nehéz elbúcsúzni az osztályomtól középiskola vègén?
Mèg 2 hònap ès itt a vège. Voltak emberek akikkel sikerült összeismerkednem, de nem mindenkivel. 33-as létszámú osztály (5 fiuval).
Mennyire lesz nehèz elbúcsúzni tőlük banketton?
Mit fogok èrezni utána, mikor màr nem làtom őket?
Egyèbként megyek főiskolàra, nem áll meg az élet. Csak kíváncsi vagyok.
Ez teljesen màs, mint 8-ban, mert ott szart mindenki mindenkire.
F vagyok.
Ha tényleg jóban vagy azokkal az emberekkel,akkor az elején egy darabig biztos tartjátok majd még a kapcsolatot.De ilyenkor az esetek többségében még a jónak mondható barátságok is elkopnak idővel,nemhogy a szimpla haverságok.
Ezt viszont majd saját magad tapasztalod meg ha vége lesz az iskolának és főiskolára mész,de ott tuti találsz új barátokat.
Szerintem nem lesz annyira nehéz, mint amennyire most gondolod. Persze, ez egy egyéni dolog, szóval biztos mindenki máshogyan gondolja.
Az én véleményem szerint azért a középiskolás ballagás, bankett nem egy szomorú dolog...Nyilván mindenkiben benne van az, hogy akkor most egy korszaknak vége van, elballgunk az iskolából és a ballagás eleve egy ilyen nosztalgiáziós, visszaemlékezős történet...képeket mutogatnak, beszédeket mondanak, jutalmakat osztanak, a szülők fényképezgetnek, közben sírnak, hogy milyen szép a kisfiúk/kislányuk stb., szóval szerintem maga a hangulat tehet arról, hogy mindenki picit ilyen "szomorkás" vagy "érzelgős". Ugyanakkor ezt leszámítva szerintem inkább izgalom és boldogság. Ott az érettségi, amiért mindenki izgul, hogy jól sikerüljön és jó eredményei legyenek, hogy aztán felvegyék a vágyott szakra, egyetemre. Ha megkapod a bizonyítványokat, akkor örülsz...vagy azért, mert jók az eredményeid és már látod, hogy meglesz, bent vagy az egyetemen, vagy pedig annak örülsz, hogy legalább ennek vége van, leérettségiztél és most lesz idő egy kis pihenésre. Valamint nyilván a kettő együtt is előfordulhat. Én abszolút így érztem, nagyon boldog voltam, hogy végre szabadulok onnan és vége van az egésznek. Nem azért, mert bármi bajom lett volna az iskolával, a tanáraimmal vagy az osztálytársaimmal, hanem szimplán örültem annak, hogy az a négy év is eltelt, ezt is túléltem, megcsináltam, túl vagyok rajta és most jöhet a következő. Nekem hála istennek jó jegyeim lettek és a vizsgák is jól sikerültek, de mondom úgy eleve mindenki be volt sózva, hogy "jujj meg lehet tekinteni az írásbeli eredményeket", "na, most megkapjuk az érettségi bizonyítványt", aztán mindenki várta az értesítést, hogy felvették vagy sem. Szóval szerintem ez az időszak inkább erről szól.
Az osztály, mint közösség szerintem nagyon ritkán marad meg. Azért az egy "mű" dolog, össze vagy zárva x emberrel, köztük olyanokkal is, akikkel egyébként, ha rajtad múlna, akkor meg sem ismerkednél. Én úgy gondolom, hogy ez természetes és ez így van rendjén, hiszen nem nagyon van olyan, aki az összes osztálytársával jóban van és nem is kell. Akivel eddig is jóban voltál és sokat beszélgettetek, sokat találkoztatok, akkor valószínűleg velük ezt követően is fogsz, max. kevesebb lehetőségetek lesz rá, ha máshol tanultok tovább. Akikkel pedig eddig sem volt szoros kapcsolatod, akkor értelemszerűen a különválás, ballagás sem fog ezen segíteni :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!