Mennyire vagy büszke ember? Ha a helyzet úgy kívánja félre tudod tenni a büszkeséged?

Igazából eléggé, es nem hiszem hogy félre tudnám. Max 1-2 drasztikus kivételnél.

1, Nem vagyok büszke semmire; 2, Mindig megalázkodom, sajnos; 3, Keresné a Veszett Puli. Ha valami vége, akkor vége, nem érdekel semmi. 1× fent, 1× lent.

Egyáltalán nem, minden helyzetben félre tudom tenni a "büszkeségem". Konfliktushelyzetben hagyom, hogy mindennek elmondjanak, hazugságokat állítsanak rólam, kiabáljanak velem, végighallgatom faarccal, úgy teszek, mintha nem érdekelne aztán otthon kibőgöm magam. Baráti, szerelmi kapcsolatban szó nélkül hagyom, hogy kihasználjanak, úgy vagyok vele, hogy én vagyok elég erős lelkileg ahhoz, hogy túltegyem magam a dolgon és legalább a szeretett személynek előnyére vagyok. Nem tanultam meg soha vitatkozni, a szüleim kiskorom óta erősen éreztették velem, hogy csak egy kis sz#rdarab vagyok hozzájuk képest, a véleményem, álláspontom kevesebbet ér, mint az övék, alárendelt vagyok. Soha nem szólalhattam meg, ha valamiért leszidtak itthon vagy a suliban (akár igazuk volt, akár nem), mert az tiszteletlenség, visszabeszélés, ezért úgy érzem, hogy egyáltalán kialakulni sem tudott semmiféle büszkeségem. Az iskolában sem kaptam soha semmi dicséretet vagy pozitív visszajelzést az eredményeimért vagy a jó viselkedésemért, azt mondták, amit a szüleim: ez az alap, ennél csak többet lehet letenni arra a bizonyos asztalra. Gondolom emiatt sem tudott kialakulni semmi büszkeség bennem, úgy érzem, hogy nem lehetek büszke semmire, amit elértem mert ennél vihettem volna sokkal többre is.