Szerintetek felelmetes call centerben dolgozni?

Attól függ, hogy hol dolgozol :)

Én fél évet húztam le diákként a Telekomnál, hát rendesen kiszívta belőlem az életet. Mi csak sim kártyát aktiváltunk, mégis minden harmadik telefonáló tőlünk akarta az ügyfélszolgálatra átkapcsoltatni magát - aztán csodálkozzatok, miért kell annyit várni :D

Volt valami agyhalott, aki ötször hívott, persze mindig én fogtam ki... az ügyfélszoli nem tudott segíteni a kínjában, nem adta fel, ott már nem vették fel, minket kezdett vegzálni, hogy kapcsoljuk át. Egy idő után már én is ignoráltam, jobbat nem tudtunk, folyamatosan foglalta a vonalat.

Az esetek 30%-ában az ügyfél nem tudta betűzni a saját nevét, aztán én voltam leb szva, hogy nem vagyok képes beírni a rendszerbe. Egyik amikor megkértem, hogy betűzzön, nekiállt szótagolni és ez volt a legtöbb, amit ki bírtam imádkozni belőle.

Rendszeresen fagyott a rendszerünk, ilyenkor persze ugyanúgy fogadni kellett a hívásokat, órákon át hallgattuk az anyázást.

Persze ott voltak a reménytelen esetek is: felhív, nem érti, hogy nem az ügyfélszolgálatos vagy, elmond valami akkora blődséget, hogy le kell némítanod hogy kiröhöghesd magad, azt hiszed, nagy nehezen sikerült megértetned vele hogy mi a helyzet, háromszor lediktálod neki a helyes telefonszámot, na ki csörög két perc múlva megint? :D

Ha háromszor annyit fizetnének, se mennék vissza. Rövid távon tűrhető meló, de hosszú távon lélekölő és kezd félelmetes lenni, hogy mennyi retardált rohangál köztünk.

Voltam saleses is két napig, annyi elég is volt. Gondolom azt nem kell részletezni :) NEm szeretem, amikor tök jogosan küldenek vissza napjában harmincszor az anyámba.

Félelmetesnek biztos nem félelmetes, de tuti stresszes lehet. Én nem dolgoztam még call centerben, de egy irodán dolgozok, a teljes Magyarországi hálózattal kapcsolatban vagyunk, és ide is egész nap telefonálnak vagy a külsős ügyfelek vagy a belsős dolgozók, ha valami problémájuk van. A fele úgy mondja el, hogy mi baja van, hogy nem is értem, mit kérdez, aztán meg megsértődik, ha nem tudok tanácsot adni. A másik fele meg nekiáll kötözködni meg fennhangon beszélni, amikor nincs is rá semmi okuk. Például engem hívnak fel, ha valami bajuk van a szerződésükkel... Mondom, jó, de nem velem kötötték a szerződést, sőt még csak nem is a mi részlegünkkel, hívják fel azokat, akikkel kötötték és velük beszéljék meg a dolgot, mert mi nem módosíthatjuk a mások által kötött szerződéseket. Erre fel vannak háborodva, hogy miért nem, ez ugyanaz a cég, nem? Hát mondom igen... csak éppen egy tök másik megyében vagyunk, egy tök másik munkafolyamatot végzünk, se belelátásunk, se jogunk nincs a szerződéseket módosítani... szóval a másik részleget kéne keresni.

Meg amikor rajtunk keresik, hogy mikor kapják már meg a pénzüket... hát mondom ezzel talán a pénzügyet kéne felhívni, nem minket, ők intézik az utalásokat... de áá nem, oldjuk meg ezt is mi, miközben közünk nincs hozzá.

A falra tudok mászni már tőlük, de tényleg!

Szerintem ha call centerben dolgoznék és csak ez lenne a munkám, hogy ilyen idiótákkal beszélgessek, már rég felkötöttem volna magam!

A tudakozó azért más munka, mint pl. a banki call center munkája. Előbbinél téged hívnak, információt adsz nekik, amire szükségük van. Természetes, hogy megköszönik.

A másodiknál 1 perced lenne, hogy elhadard az aktuális ajánlataidat, közben "anyáznak", kinyomják a vonalat, vagy !esetleg! végighallgatnak és igen vagy nemet kapsz.

A kérdésedre a válasz:

Nem, amennyiben a második lehetőség. A munkát a hátam közepére sem kívánnám, hiába kapnék prémiumot a sikeres üzletkötések után.

Igen, amennyiben az első. Mint láthatod, itt is segíteni szoktam (ha tudok), és az a munka is a segítségnyújtásról szól.