Mit gondoltok ezekről a szubkultúrákról, a mai képviselőikről?

Egy kivételével az összes egy bohóc.

A deszkás ahogy a bmx-es is azért az ami, mert ez a hobbija, másrészt extrém sportnak minősül, a deréköv helyett használt cipőfűző is innen jött, amit szaros tinik akik közelébe ennek az életérzésnek, átvitték az utcai öltözködésbe.

A rockerség is baromság, tudod kik a rockerek akik képviselik a zenét.

Bár szubkultúrákról van szó, de akiket ma látni nem a képviselőik mert azok nem egy öltözködésnél kezdődnek.

Hippie: nagyon ritkán látok, legutóbb kb 4 éve láttam, semmit nem gondolok róluk

grunger: nekem tetszik a zene, de aki képviselőjének tartja magát, nirvana után még egy grunge zenekart nem tud megemlíteni

punk: szeretem a punkokat, van pár punk haverom, tetszik a stílusuk és a zene is. Jókat lehet bulizni velük :D (pogóban vigyázni)

rocker: Én inkább metált szeretem mint rockot, de egy átlag embernek nem nagy különbség. Tapasztalatom, hogy a rockerek vagy metálosok nagyon barátságosak és normálisak.

deszkás: távol állnak tőlem, öltözködésük tetszik, bár tudom hogy sok "pózer" van köztük

hipszter: nekem furcsák nagyon. A felfogásuk mindenről, meg az egyediség iránti vágyuk.. aztán pont olyanok lesznek mint a többi :D

páwa: ma már nem "divat", de nagyon nem szerettem őket

gót: szíve mélyén szerintem mindenki kipróbálná pár napra hogy milyen lehet goth ruhákban járkálni :D Néha látok párat kocsmákban, de nagyon zárkózottak. Zenéjük nem a kedvencem

emo: Zenéjüket kimondottan nem szeretem, persze van pár kivétel. Nagyon sokat látok belőlük, szóval még mindig ez a második leggyakoribb szubkultúra szerintem. Hajuk átlagban nem tetszik, meg az öltözködésük sem, de kinek mi. Van pár emós haverom is akikkel inni szoktunk.

Manapság sok a "pózer" meg minden.. de igazából tök hülyeség. Ha valakinek tetszik valamilyen zene, nem azt jelenti hogy csak azt hallgathatja és úgy kell öltözködni mint a többi olyan zenét szerető ember, és mindenki akinek nem jön be a zenéjük, utálni kell. Csak azért öltözködni úgy, mert "menő" meg megint hülyeség. Magát nevetteti ki igazából. Legtöbb ilyen a nirvanás pólós gyerekek. Tényleg csak azért veszi fel, mert menci meg minden, de full hülyének néz ki ha egy albumot se ismer.

De mindenkinek szive joga azt viselni amit akar, szóval egészségére mindenkinek.

Én metálos vagyok, de nem minden nap feketében járok, van amikor elegánsan, ingben, zakóban stb megyek egyetemre, nem mindig martensben meg lyukas gatyában bandáspóló bőrdzseki kombóban.

igazából nagyon sokat tudnék írni még mindenről csak már fáj a kezem :D

Hippie: hiteles stilus volt a 70es evek Amerikajaban, ma mar nem el, csak nehany muveszlelek veszi magara, ami inkabb vicces, mintsem korhu.

Grunger: nem tudok rola mit mondani, csak van es kesz.

Punk: munka kerulo fiatal alkoholista- dohanyosok, erre szokas azt mondani, hogy eleterzesbol nem lehet megelni.

Rocker: a heavy metal arcokkal egyutt a leghusegesebb zenerajongok, ami szerintem jo dolog. Az a rocker-streetpunk keverek meg...hat...koztuk is vannak normalisak, csak kevesebb.

Deszkas: a regi beton lakotelepeket nem tudnam elkepzelni nelkuluk, egyszeruen jo, hogy vannak.

Hipszter: eddig akiket en lattam, azok mind bekepzelt sznobok voltak- na meg arcszorzet teszi a ferfit, annak ellenere nem adna at a helyet egy terhes nonek a metron/buszon- szerintem a legtobb ilyen stilusu ember siman csak homokos.

Pawa, emo: borzalmas, kb ugyanaz a "feltuno viszketes" (videomaniat nezok ertik), annyi kulonbseggel, hogy az elobbi nem akarja minden aron bemutatni a vilagnak, hogy szuicid hajlamu.

Goth: neha olyan szepek, mintha tundermesebol leptek volna elo -es nagyon muveltek- szoval erre nem igazan lehet rosszat mondani.

Hippi: Nem az én világom se a zenéjük, se az életérzésük, se a stílusuk ruházkodásra kiterjedő része. Az egyik nagyon jó barátnőm hippi, vele van személyes tapasztalatom, neki ez annyira a lényének az alkotóeleme, hogy akár a 60-as évekből is előléphetett volna; nagyon gyakran jár koncertekre, a bandák történetéből, a tagok életéből olyan, mint egy élő lexikon, a koncertdátumokat is kívülről fújja számlistával együtt, csinált is egy hatalmas adatbázist magának a számítógépre erről a korszakról az összes fontos eseménnyel, a dalok keletkezési körülményeivel megtoldva. Hihetetlenül okos és kreatív, rengeteget rajzol, vannak ruhák, amiket magának csinál... őt semmiképpen se lehet azzal vádolni, hogy "pózör" lenne vagy, hogy csak divatból ragaszkodik ehhez.

Punk: Személyes tapasztalatom nincsen, csak leírásokból és punkokról szóló filmekben (a témában egyébként a nemrég készült Bomb City-t mindenképpen ajánlom). A zenéjüket szeretem, a Sex Pistols a kedvenceim között van, gyakran hallgatok Ramones-t is, ha valami lazábbra vágyok. A szabadság vágyuk, az, ahogyan szembemennek a korlátokkal, a függetlenség, ami jellemzi őket, azt a magam részéről rendkívül imponálónak tartom. Sajnos sok velük kapcsolatban is a tévhit (pl. nem igénytelenek, csak anno ez a szubkultúra egy szegény rétegből indult az Egyesült Királyságban, ennek a rétegnek meg, ha enni akart, nem volt pénze úgy ruhákra, sokszor manapság természetesnek vett tisztálkodószerekre se) és azzal, amit képviselnek. A legvagányabbak és leginkább lázadóak, de nem zűrzavart akarnak, csak a mostani formában lévő uralom nélküliséget, amiben minden ember egyenlő, és ezek az emberek nyugodtam megvannak egymás mellett, végzik a maguk dolgát.

Rocker: Az ő soraikat erősítem én is. A műfaj zenéje a mindennapjaim szerves része, imádom azt a hangulatot, azt az életérzést, amit átadnak a számokkal, az előadók nem kivétel nélkül földre szállt, fedhetetlen angyalok... de előbb-utóbb mindegyiküknek benő a feje lágya és nagyon különleges világszemléletű, okos, éles látású, inspiráló személyek. Elképesztő egyéniségek. Motiválják a rajongóikat, merjenek különbözni, legyen bennük tartás, ne érdekelje őket mások véleménye, haladjanak a céljaik felé, a másság nem probléma, mindenkiben van valami értékes - összességében önbizalmat adnak és mellé olyan frontokon erősítik azokat, akiknek a zenéiket szánják, amikre speciel a pop dalok nem szoktak gondolni annak ellenére, hogy ezekre szorul rá a legjobban a társadalom. A rockerekre jellemző öltözködési stílus az, amiben magamra találtam, több piercingem is van, mindig zenekaros pólóban vagyok, ha elmegyek valahová, acélbetétest húzok, szegecses karkötőket meg gyűrűket, a szememet vastagon kihúzom, így érzem jól magam a bőrömben, akkor is, ha megbámulnak. Mindenhol vannak idióta emberek, de általánosságban pozitív tapasztalataim vannak a rockerekkel, nagyon-nagyon emberi-mentalitású, segítőkész, összetartó emberek, nem pedig olyan primitív bunkók, mint amilyennek sokan tartják őket.

Gót: Az irodalmukért rajongok, van egyfajta hamisíthatatlan hangulata... aminek nem tudok ellenállni. Nagy kedvenceim Lewis Carroll és Poe, de imádom a gótikus rémtörténeteket is. A zenéjük is kedvemre való, a Siouxsie and the Banshees és a The Sisters of Mercy számait gyakran hallgatom a régiek közül, az újabb, gothic metál bandák közül meg a Lacuna Coil áll hozzám a legközelebb, az egyik kedvenc bandám. Szeretem az alkotásaikban a különös, sötét misztikusságot, egyszerűen vonzz. Az öltözködésük is nagyon tetszik, gyönyörűnek tartom a ruháikat, bár nem vagyok egy nagy szoknyás alkat, így nem szoktam olyan módon beöltözni, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva, de vannak az ő stílusukhoz idomuló ékszereim, néha veszek fel fűzőszerű felsőt. A személyes tapasztalatok... ebben az esetben főként negatívak, de ez inkább annak tudható be, hogy nem a megfelelő személyeket fogtam ki, és nem magának a szubkultúra tagjainak a hibája. Van egy gót ismerősféleségem, akivel nagyon nem szívleljük egymást, nagyon röghöz kötött, nagyon sznob, képtelen a saját kis szűk perifériájánál tovább látni. Dióhéjban az a meggyőződése, hogy ő ennek a stílusnak a szakértője, így aki nem idomul egy 100 000 és egy pontos mintához, ami szerinte góttá teszi a gótot, akkor csak divatmajom. A gótsága és a témában való tudása miatt nevetségesen sokat képzel magáról, gyakran keveredünk vitába, az 5-6 fős, szintén hibátlan pedigréjű gótokból álló baráti köre se különb :D Rajtuk kívül még egy góttal volt szerencsém huzamosabb időn kapcsolatban lenni, ő teljesen másmilyen, normális mentalitású, könnyen megtalálom vele a közös hangot, szereti azokat a dolgokat, amiket felsoroltam, nem görcsöl bele annyira röhejesen a szubkultúrába, mint az előbb említettek. Összességében, mivel a stílusuknak szerves része egy irodalmi műfaj, ezért olvasott, okos, művelt, valamivel zárkózottabb emberekről van szó, néha kicsit cinikusak, de csak, ha hülyeségekkel traktálják őket - ez viszont minden okos emberre igaz.

Emo: Személyes tapasztalatom nincs velük, se a zenéjük se az életszemléletük nem az én világom, - nem vádoltak még soha azzal, hogy érzelgős lennék, inkább az ellenkezőjével, az esetek 95%-ában könyörtelenül racionális vagyok, az érzéseimet meg magamnak tartogatom- de az irányukba táplált előítéletességet nagyon utálom. Nem feltétlenül öngyilkos hajlamúak vagy depressziósak, arról van szó, hogy sokra tartják az érzelmeket, nem fojtják őket magukba csak azért, mert kellemetlenek vagy, mert az a közelfogadott látásmód, hogy takargatni kell őket. Egy emo számára fontos, hogy az összes érzelmét teljes valójában megélje, a rosszakat és a jókat is, bár arra a sztereotípiák nem térnek ki, hogy amennyire el tudnak merülni a bánatban, ugyanannyira fenekestől vetik bele magukat az örömbe is. És többek között az se igaz, hogy poénból vágdossák magukat, ami azt illeti, egészen kevés olyan igazi emo van, aki vágdossa magát.

Hipszter: A különféle netes fórumok alapján sok közöttük az okos ember, de sajna elég gyakran termelik a sznobokat is, akik túlelitizálják magukat a látásmódjuk és a különös öltözködésük miatt. Nekem összességében nem szimpatikus ez a stílus, de ha összeakadnék egy olyannal közülük, akivel jól kijövök, akkor nem hajtanám el a búsba csak azért, mert hipszter.

Szerintem egyik stílus mai képviselőjével sincsenek kapitális problémák, a hibát, a felesleges feszültség gerjesztőit én inkább az egyes stílusok régi képviselőiben látom, akik hajlamosak általánosítani, durva ellenszenvvel, fordulni az összes fiatalabb rocker, gót vagy punk felé csak azért, mert akadnak egy páran a korosztályukban, akik csak brahiból veszik fel a stílusokra jellemző ruhadarabokat és mondják magukat ennek vagy amannak anélkül, hogy akár részben is tudnák miről beszélnek.

Tipikus példa: a tizenöt éves metálos srác felveszi a Metallica pólóját és a szakadt farmerét, mellé bandás kiegészítőkkel. 1.) Azért, mert így érzi magát komfortosan 2) hogy ez alapján kiszúrják a hozzá hasonlók, könnyebben találjon hasonló érdeklődésűeket. Erre csak ferde szemmel néznek rá azok is, akik idősebbek és ugyanúgy felveszik azt a pólót, mert "ejj, ez biztos csak egy ütődött divatmarha, aki azt se tudja, hogy ez egy banda és nem egy ruhamárka".