Mi az élet értelme? Tudom, sok ilyen kérdés van már, de én is leírnám a látásmódom.

Mielőtt megszületnék már az élet rendszerébe tartozunk. A születés, élet, halál rendszerébe. Az a kérdés, hogy az időt amit kaptunk hogyan töltjük el és hogy azoknak az embereknek a gondolkodását akikkel találkozunk utunk során merre formáljuk, hogy milyen hatással vagy a világra és a benne élő emberekre. Te hatással voltál az én kis világomra azzal, hogy ezt a kérdést kiírtad mert elgondolkodtam rajta. Én hatással leszek a te világodra azzal, hogy elolvasod a válaszom. Csak az az egyetlen kérdés, hogy milyen irányba toljuk el egymás gondolatait.

Ez igaz. De ki lenne az aki féket vett az ellen, hogy ebbe a végbe fulladjunk? Ki vagy mi lenne az aki szabályozná a születések számát és mondaná azt hogy maximum kettő gyerek páronként?

És igen tunyák lettünk és puhák, de nincs miért küzdenünk. Szerencsések (avagy ép szerencsétlenek?) vagyunk abba a világba születtünk amiről a ük szüleink csak álmodni mertek. Nem éhezünk, nem kell megszakadni a munkába, ömlik a fény az éjszakába. Tulajdonképpen semmiért nem kell megerőltetnünk magunkat és ettől valahogy az egésznek elveszik az értelme.

De. :D (Még ezt leírom és békén hagylak ígérem.)

Csak gondolj bele. Honnan indultunk. És hová jutottunk. Az emberiség olyan amilyen de a közös jellemzőnk hogy soha az életben semmivel nem tudunk megelégedni. És ez az egyik legnagyobb mozgató rugónk is. Mert aki elégedetten hátra dől az nem fejlődik.

Nézd itt van példának az internet hihetetlen tempóban nőtte ki magát és fog még növekedni. Itt hisztizünk egymásnak te és én egy tökéletesen átlagos vasárnap este és bele se gondolunk hogy hány ember munkája által jöhet létre ez. Mert valamikor kitalálták a nyelvet azt amit te is meg én is beszülünk. Megtanítottak írni, olvasni. Ugorjunk nagyot, kiépítették az internetes hálózatot, az elektromos hálózatot, kitalálták és megépítették a számítógépeket. Szerintem ellenkezőleg. Olyan nagy ütemű a fejlődésünk, hogy egyszerűen egy újítás ami száz évvel ezelőtt nagy szenzáció lett volna most csak eltűnik a többi mellett. Többé semmi se nagy dolog, lassan mindenen csak megvonjuk a vállunkat és rá se nézünk. Nem éri meg vele törődni úgyis lesz másik újabb, jobb.