Baj, hogy tudatosan nem keresek állandó munkahelyet?

Diplomás ember vagyok, nagyon rövid ideig (pár hónap) dolgoztam is. De elegem lett... Pedagógus pályán dolgoztam, de kimondhatatlanul meggyűlöltem, egy napot se vesződnék tovább mások neveletlen, félkegyelmű kölkeivel. Párom szerencsére keres annyit, hogy nem élünk nagy szegénységben, marad pénz néha mozizni, kirándulni, éttermezni is. Nincs szükségem állandó munkahelyre, nem fogom a belem kidolgozni fillérekért, nem teszem tropára az idegrendszerem mindenféle kotnyeles kollégák és hülye főnökök miatt. Az sem zavar, hogy a szüleim ezt nem értik. Ők a belüket is kidolgozták azért, hogy most nyugdíjuk is alig legyen. Na ez az, amit én sose vállalnék. Szerencsére több végzettségem is van, nyelveket is könnyen tanulok, így tervezzük a külföldet olyan egy éven belül, így dolgozni már csak ott leszek hajlandó. Viszont azt veszem észre, az embereket irritálja, hogy szabadabban élek, mint ők. Miért ilyen irigyek?