Hogyan jöttetek rá, hogy mi az amiben jók vagytok?

Matekkal hogy állsz? Programozni próbáltál már?

Amúgy a fent említettek nagy része tanulható (nyilván megfelelő visszajelzéssel), nem feltétlen kell eleve jónak lenned bennük.

Amúgy szerintem a legtöbb ember "véletlen" jón rá erre, csinál dolgokat amihez kedve van, vagy amik érdeklik és aztán kiderül, hogy valamelyik jobban megy, mint a többi.

Ne azt keresd, amiben a legjobb vagy, hanem azt, amit örömmel csinálsz és élvezel. És akkor abban képes leszel fejlődni is. Ha valami felhúz, akkor azzal ne foglalkozz, mert azzal nem fogod megélni azt az élményt, amit keresel. Ennek nem kell feltétlenül művészeti tevékenységnek lennie. Én pl. vasalni is szeretek, mert szeretem látni, ahogyan kisimul a ruha. A fodrászom abban leli örömét, ahogyan látja, hogy a hajvégeket leesnek a földre. Én rajzolni és fotózni szoktam, a saját örömömre. Nem frusztrál, ha látom, hogy mások jobb képeket csinálnak mint én.

Mindenkit nyomaszt a teljesítménykényszer, hogy valami kiemelkedőt alkosson. De nem kell.

Úgy, hogy írtam egy novellát, és meglepően jól sikerült.

Aztán írtam még párat, mert tetszett játszani a szavakkal, az érzéseimmel, ami díjat nyert.

Ezután írókörbe léptem, ahol heti váltásban csináltuk az újabb és újabb írástechnikai feladatocskákat, ellenőrizve egymást, és ekkor már biztos voltam benne, ez az életem.

Most blogolok, könyvet írok, néha pályázok erre-arra :)

Visszajelzésekből. Igaz ezek már huszonévesen jöttek, amikor is volt merszem néhány versemet föltenni egy verses oldalra, illetve amikor a képeimre annyian mondták hogy milyen jók, hogy végül nyílt egy önálló kiállításom is. Ezt több is követte, majd fölvettek fotósnak, és az emberek szeretik amit csinálok. (a felvétel már 30 éves koromban történt)

De középiskolában szigorúan csak magamnak írtam, egy-egy verset mutattam csak meg egy másik "költő" lánynak. Bár akkor is éreztem hogy nem írok rosszul... A fotózás fősulin kezdődött, ahol egy iskolai fotópályázaton nyertem is egy díjat.

Nekem ezek mind érzésből jöttek, sosem erőltettem magamnak hobbit. Persze az jó hogy te keresgélsz, mert biztosan így is meglehet azt találni ami végül boldogsággal tölti el az embert.

N

Úgy jöttem rá,hogy ez volt az ami boldoggá tett,amihez nem kellett erőlködnöm,hogy sikerüljön. Mindig rajzból voltam a legjobb,mindig versenyekre küldtek,általánosban rendszeresen meggyanúsítottak az osztlálytársaim azzal,hogy nem is én csináltam a rajzokat,mert olyan jó volt koromhoz képest. Én meg nem érettem hogy hogy nem képes erre mindenki,mikor nem kellett erőlködnöm hogy sikerüljön,csak zsigerből tudtam.:D szóval mások visszajelzése alapján is.

Ezen kívül még nagyon sok dologgal szeretek foglalkozni amihez mások szerint van tehetségem,pl fotózás,éneklés,sminkelés..tehát ami művészeti hajlamot igényel.

Azon gondolkozz el,hogy mi az amit legszivesebben csinálsz,mi tölt el örömmel,ha visszagondolsz,mikor érezted úgy az életedben hogy ezt szivesen csinálnám? Vagy ha megdicséretek valamiért,mire vonatkozó dicséret esett a legjobban?

Nekem ez segített eldönteni hogy mit akarok csinálni. Persze nem egyszerű,megértem,én is hosszú évekig találgattam hgoy mi az ami boldoggá tesz,mihez van tehetségem,de hidd el,nincs rossz döntés,ha élvezed amit csinálsz :)

A mai emberekek folyton szoronganak attól hogy nehogy lemaradjanak,nehogy ők ne legyenek törtető karrieristák,vagy ne hozzanak létre valami világmegváltót,és épp ettől lesz mindenki egyforma. Ne azt nézd hogy mások mit mondanak,mit kéne és hogyan,hanem azt,hogy mi tesz téged boldoggá. És hidd el,ha elég szenvedéllyel csinálod,sikeres leszel benne. Akármi is legyen az.

Nekem a legnagyobb hobbim az utazás, ami nem egy olyan dolog, amiben kifejezetten jónak kell lenni, max abban, hogy hogyan hozzon ki az ember egy utazást a lehető legeffektívebben és legolcsóbban, amit sok utánaolvasással és próbálkozással sikerült profira fejlesztenem. Olvasni is imádok, hetente 4-5 könyvet elolvasok, ehhez sem kell különösebb képesség.

A többi kisebb-nagyobb hobbimba pedig próba-szerencse alapon vágtam bele, de csakis olyan dolgokba, amik érdekeltek és örömet okoznak. Na és akkor mi van, ha nem vagyok benne olyan jó? Ha élvezettel csinálom, máris elérte a célját. Főzni, sütni pl. így tanultam meg nagyon jól és hangszeren is játszottam 10 évig (amíg egy sérülés miatt abba nem hagytam). Sokáig bénázgattam, kísérletezgettem mindenféle dologgal, mire elkezdtem jó lenni valamiben, ez nem egyik napról a másikra jön.

Munkában sem tudtam, mit akarok csinálni és miben vagyok jó, amíg nem kezdtem el dolgozni. Akkor elkezdtek érdekelni bizonyos feladatok, elkezdtem tanulni, fejlődni a témában, kisebb projekteket magamra vállalni és szépen bedolgoztam magam a munkakörbe, ami megtetszett, pedig az iskolai 100% humán beállítottságom mellett az életben nem gondoltam volna, hogy elemzőként/projektvezetőként fogok dolgozni és imádni fogom. Úgyhogy ne keseredj el, csak próbáld megtalálni azt, amit tényleg szenvedéllyel csinálsz :)