Nem érzem azt, hogy eltelt öt év,23 évesen ugyan olyan vagyok mint 18 évesen, de a világ sem változott sokat. Normális ez?

Figyu én 45 vagyok (áprilisban 46) és simán ugyanannak a srácnak érzem magam, aki voltam a kilencvenes években, huszonévesen.

Normális.

Az ember nem változik akkora nagyon nagyot az idő múlásával, mint ahogy ezt úgy gondolná.

1-es vagyok, hidd el 2-es, hogy nem kell cinikusnak lenni, trotty nem trotty a test, a lélek azonban kortalan.

Hiába lettem 40+-os, pl nekem sem a 40-es nők látványa a legizgatóbb, hacsak nincsenek nagyon jó karban.

De bevallom, kifejezetten a 20as, vagy koraharmincas csajok jönnek be.

A lelkem mélyén.

Persze attól még nyilván nem fogok senkit molesztálni.

De pl tökjól elvagyok deephouse partikon stb.

Nem tartozom senkinek azzal, hogy a kor bármire is kötelezzen

Múltkor megkérdezte valaki, hogy hány éves vagyok. Majdnem rávágtam, hogy 32, miközben 42, de kb 28-nak érzem magam.

Az van, hogy lélekben gyermekek maradunk, csak a testünk öregszik meg.

Én is 23 éves vagyok, és én sem érzem, hogy a gondolkodásmódom, vagy a személyiségem változott volna. Viszont mégis úgy gondolom, hogy ha találkoznék a 18 éves énemmel, ég és föld lenne köztünk a különbség, hiszen ennyi idő alatt jó sok minden történt velem, amiből tanultam, változott is a véleményem erről-arról, kicsit jobban meg is ismertem önmagamat és a határaimat, szóval összességében haladtam, annak ellenére, hogy nem érzem magam idősebbnek, és szerintem ez a lényeg.

Így felnőve egyre kevésbé hiszem azt, hogy a felnőttség arról szólna, hogy hirtelen megkomolyodunk, és teljesen kifordulunk önmagunkból a tinikori énünkhöz képest; inkább csak egyre több tapasztalatunk van a világról.

Én is 23 vagyok. Nem túlzok, kb. 10 évvel fiatalabbnak érzem magam. :D (Nem azért, mert éretlen vagyok, bár ezt senki sem tudja magáról megállapítani.) Szerencsére az emberek is kb. 17-nek szoktak nézni, mert még most is elkérik a személyimet.

Az a durva, hogy 18 évesen egy 23 évest külön generációnak gondoltam, most meg már semmi különbséget nem látok egy 18 és egy 23 éves között.

Nagyon gyorsan telik az idő. Amikor azt mondom, hogy öt perc múlva 30 évesek leszünk, akkor a velem egykorúak kiröhögnek, pedig komolyan gondolom, mert ha belegondolunk, 7 év hiányzik a 30-hoz, az pontosan ugyanannyi, mint amennyi idő eddig eltelt 16 éves korunk óta, tehát egy pillanat. (Legalábbis nekem olyan mintha átléptem volna egy időkapun.)

Én 36 vagyok, de sehol se néznek 26-nál többnek, amikor kiderül, hogy mennyi a valós korom nem akarják elhinni.

Az előzővel egyetértek teljes mértékben, nagyon gyorsan repül az idő, idén lesz, hogy 19 éve érettségiztem, 1999-ben, azaz több idő eltelt, mint ahány éves voltam akkor. Nagyon durva, szinte mindenre emlékszem, a felfogásom, gondolkodásom se változott túl sokat.