Miért kéne, hogy egy 15-18 éves lánynak/fiúnak barátja/barátnője legyen?

Sok kérdést látok ami hasonló, hogy: Miért nem járok senkivel? Mi a baj velem? Mit csinálom rosszul, hogy nincs barátom/barátnőm?

Valahol persze én is megértem a dolgot, nagyon jó dolog lehet szeretni és/vagy szeretve lenni, de miért gondolja sok fiatal, hogy ez muszáj? Miért vannak kétségbe esve ha nincs párjuk 16 évesen és még szüzek? A szülők miért piszkálják agyon a 11 éves gyereküket, hogy jaj biztosan szerelmes?

Ne értsetek félre, magával az érzéssel nincs gondom, csak ez a jelenség zavar nagyon... Annyi minden történik ilyen fiatalon az emberrel, jó is, rossz is, de ennyire kétségbeejtő egy ilyen dolog? Ilyenkor választ pályát az ember, próbálja valamennyire megalapozni a jövőjét, ami persze szellemi és érzelmi szempontból is fontos, de annyi a stressz, minek kell még rátenni egy lapáttal? Hiszen ez előbb utóbb úgy is jön, szerelmes leszel, szomorú, boldog aztán megint szomorú, megint szerelmes... Hangsúlyoznám, nem azokat ítélem el akiknek ennyi idősen van már valamiféle párkapcsolatuk, egyszerűen ez a jelenség, hogy van aki ezt kötelezőnek érzi... ezt nem értem.

14/L