Van más is, akit csúfoltok gyerekként?

Igen, a szemüvegem miatt.

Amikor elsős lettem általános iskolában, akkor csak én voltam egyedül szemüveges, egy fiú a barátjával csúfolódott csak, de nem minden napos probléma volt, talán 2-3 alkalommal csinálta, de a szüleim és tanárok is beszéltek vele és a szüleivel, így abbahagyta.

Második osztályban pedig úgy hozta a sors, hogy további 9 gyerek lett szemüveges, köztük a főcsúfoló fiú is.

Gimiig nem igazán emlékszek tartós gúnyolásról, viszont velem a kamaszkor eléggé kib.szott.. az arcom elég csúnya pattanásos és mitesszeres volt. Bőrgyógyászhoz jártam, kozmetikushoz pedig havonta arctisztításra majdnem 6 évig. Ez miatt volt, aki megszólt, de elinvitáltam egy 2 órahosszás arcmyomkodásra a kozmetikushoz, és utána általában leállt ezzel mindenki.

Szerencsére nagyjából normális emberek vettek körül, de elég szarul esett nyilván minden egyes beszólás olyanért, amiről nem tehetek.

Engem azért mert nagyon vissza huzodó voltam és az otthoni súlyos problémák miatt valahogy elfelejtettem a szociális dolgokat, mármint olyan természet ellenes lehettem mint valami robot. De igazából en el lettem volna magamban...

Sosem mutattam ki, hogy zavar ha beszólogatnak, stb.

Csak az a baj hogy az én korosztályomban ez már nem volt elég.

Pont azért mert látták, hogy nem zavar egyre durvább dolgokat csináltak.

Küldetésüknek vették, hogy kihozzanak belőlem valami emberit pl. sírást vagy nemtom.

Így volt, hogy tetlegességik fajultak a dolgok, pl. oda jöttek pofozgatni, csak mivel ki voltam eléggé égve ezért akkor ez sem nagyon érdekelt.

Meg volt hogy a büfében azért vásároltak tejet, hogy rám locsolják.

Ilyen szenzációvá váltam akivel bármit meg lehet csinálni.

Volt egy betegesen elhízott kancsal gyerek és egy nagyon pattanásos bűn ronda csaj, ők voltak általános 6. osztályban a népszerűek, mert menő telefont vásároltak nekik a szüleik...

Szóval én már abban a generációban vagyok ahol ezek a külsőségek fontosabbak mindennél.

Ők voltak a főbb zaklatóim, de egyszerűen nem bírtam a szemükbe mondani, hogy "hogy néztek már ki?! és még Ti vagytok a menő gyerekek?" vagy valami, mert akkor rosszul éreztem volna magam :D

Amikor még nem voltam olyan szarul, akkor volt hogy megvertem egy gyereket mert piszkált, de akkor a jelenlévő osutály (kb. 18 gyerek) egységesen azt mondta a tanároknak, hogy én kezdtem, holott tudták hogy nem.

Csak mert én voltam a rangsor legalján.

Mivel a szüleim is problémásak voltak, így még az iskolai és otthoni balhékon kívül a gyámügy is beszált, csak az a baj, hogy csak stresszeltek.

A sok stressz miatt a megengedettnél többet hiányoztam, ezért még jobban rámszáltak (az összes említett csoport, kivéve a szüleim, Őket nem érdekeltem)...

De igazából a gyámügy sem csinalt semmit, csak bennem keresték a hibát.

Elintéztek nekem egy kötelező látogatást 2 hétre egy gyermek pszichiátrián, ott voltak intézeti gyerekek és megtanultam hogy az olyan élet sokkal rosszabb mintha a szüleid alkoholisták pl.

Amúgy ott annyit megállapítottak, hogy az égvilagon semmi bajom (azért ez nem így volt, tuti depis voltam) és nem értik miért küldtek.

De más gyerekek nagyon rossz állapotban voltak, öngyilkosak akartak folyton lenni, ilyesmik.

Aztán a gyámügyisek is leszartak, csak + gondokat adtak az életemhez 18 eves koromig.

Amúgy az egész osztályból a legtöbben ilyen kiégett alkoholistak lettek, csak pár lány ment egyetemre meg én...

Pedig az iskola mém ma is jónak számít, de valojában nagyon nagy kamu. A tanárok is csak szarnak mindenbe.

vékonyság, halláskárosodás, kevés beszéd miatt...

most meg mind be van rogyva vmi gyártószalag mellé, én meg a magam ura vok

paranormal :l

Van.

Óvodában: azért, mert egyszerűen másképp viselkedtem (egy nagyon kicsit, de autista vagyok, öröklődött dolog. Anyukám, nagymamám stb is ilyen). Nem ismertem a társaság íratlan szabályait.

Alsóban: Az első 2 év okés volt, de a 3. osztály... szörnyű. Akkor már napi szinten mentek ellenem az atrocitások, 10 cigány kergetett (na jó, 5) szünetekben..

Ebédlőben mindenki betolakodott elém, úgy harcoltam a helyért.

Aztán bejött az epilepszia (nem tudták eldönteni, hogy lelki okok miatt, örököltem-e, vagy a balesetem okozta-e... [fejreestem])

Akkor az ebédlőben valaki gúnyolódott a rázkódásaimon, na ott helyben megvertem (erre csak halványan emlékszem)

4.-ben kaptam gyógyszert, ami elállította a rohamokat.

Gimiben (5.-től járok egy nyolcosztályos gimibe)

alsóban mindig én voltam a dagadt, hülye stb... Egy idő után meguntam, és miután Nagymamám ismerőse mondta, hogy szarjam le őket, hagytam az egészet a francba, és nem volt semmi.

A 9. az borzalmas volt, ugye 8. végén szétesett az osztály, a fele elment az iskolából, én meg ott voltam egyedül, ismeretlen környezetben megint, persze a "régi" osztálytársaim gondolom előzetesen lejárattak az újak előtt, ezért nem igazán tudtam velük semmi érdemleges kapcsolatot létesíteni.

10. óta jobb lett a helyzet. Nem szorongok állandóan, nem gondolok arra, hogy ajaj mit gondolnak rólam a többiek, mert... leszarom.

Csúfolódni meg senki nem csúfolódik, mert 12.-esek vagyunk már, kinőttünk... Ez nem az 1. osztály...

Persze, nyomokat hagyott bennem. A 2008-2009 szűk egy év a leginkább. De magam mögött hagytam.

Tudok 2 nyelven (+oroszul kicsit), 0 megerőltetéssel csinálom végig a középiskolát, tudom mi akarok lenni,

nem vagyok olyan zsírdisznó, mint régen, és még az orvosi alkalmasságit is megkaptam a B jogsira (10 évre lol.)

Persze, a rengeteg szülői segítség nélkül nem ment volna...

Mindig volt hova hazamenni, van szobám (szóval le tudtam nyugodni), tanuláshoz segítség, az önbizalmam is próbálták növelni (Meg is nőtt, de nem azért, mert segítettek benne, hanem mert én lettem biztosabb magamban.).

Szóval, nagy mákom van.

17F