A múltban ért traumák kihatnak a jelenemre?
Általános iskolában egy elég rossz suliba jártam. Nagyon borzalmas volt az osztályunk, sokat csúfoltak,amiért tanultam,nem úgy jártam suliba,mint egy mini rbnc,vagyis nem miniszoknyában(télen is),haspólóban.
4 éven keresztül megkeserítették az életem. Utána egy jó gimibe kerültem,voltak barátaim,de azt a traumát máig nem sikerült megenésztenem.
Most másodéves egyetemista vagyok,és érzem,hogy még azóta kihat a jelenemre önértékelés szempontjából. Anno nem dolgoztam fel azt a 4 évet,csak úgy tovább sikolttam felette.
Ma az összes osztálytársam ,aki akkor abban az osztályban volt vagy munkanélküli,kiélt vagy egyedül neveli a gyermekeit. Szóval ebből is látszik milysn emberek voltak...
Azonban még mindig kihat a jelenemre. Párkapcsolatban is nagyon érzeni hogy önértékelési problémáim vannak.
Nem thdom hogyan tudnám feldolgozni. Régen történt az egész....
Keressek fel szakembert? Vagy hogyan segíthetnék magamon?
21N
Átérzem a problémádat. Számomra az általanos és a gimnázium is pokol volt, +10 évnyi elnyomás és szenvedés, de hiába történt annyi rossz dolog, erősebbnek érzem magam lelkileg, mint valaha. A legfontosabb, hogy kikerülj a rossz környzetből. Neked ez már megvan. A következő lépés, hogy dolgozz magadon. Önbizalom, önértékelés, önbecsülés. Ebben a hármasban rejlik a lelki jóléted. Ha belül okés vagy, akkor tudsz rámenni a kommunikációra és a másik emberrel való normális kapcsolódásra. Ezért nem jön össze a párkapcsolat. Nem vagy még rendben, nem állsz készen. Szerintem csak akkor van szükség szakemberre, ha egyedül nem tudsz elindulni. Volt pár alkalom, mikor pszichológust ajánlottak nekem, de sikerült "magam" megoldanom. Nagy szerepet játszott benne a legjobb barátnőm, aki felrázott, újra tudtam bízni és nyílt lenni az emberekkel. Majd pedig (elcsépelt) de a sport. :) Hatalmas önbizalom forrás. Ezeken kívül a célok, amik még tudnak segíteni. Ha vannak céljaid, álmaid.
Te kellesz hozzá, egy barát, önbizalom forrás és célok. (Na meg persze a hajlandóság)
Abszolut kihat.
En is sajnos evvel küzdök. Nem voltam sosem köver de nem is gebe...atlagos normal. Par leanyzo elkezdett csufolni aztan valahogy eldurvult es az egesz osztaly meg evfolyam csufolni kezdett. 3 even at, erettsegi eveben belezugtam igy az anorexiaba es 58 kg-rol 38 kg-ra fogytam (165 cm) .
Szerencsere sikerult az erettsegi es mar vegzos egyetemista vagyok de a mai napig kuzdok az evessel es hogy ne vigyem tulzasba a sportot. Ez sok sok energiaba kerül es nem egy parkapcsolatom ment emiatt tönkre.
En Therapeutahoz jarok , külföldön elek tanulok, itt a biztosito allja.
Ha van ra lehetoseged mindenkepp menjel el. A kineziologiat is nagyon ajanlom. Nekem az nagyon segitett.
Minden jot
Le fognak pontozni, de egy jó kineziológus tényleg érdemes kipróbálni, de mindenképpen nézz utána fórumokon. Segíthet még valamilyen csoportterápia is.
Amúgy nekem is volt hasonló, általánosban, gimiben és sajnos egyetemen is megtaláltak a nagyragadozók...
Van olyan ismerősöm, akinek jóval harminc felett kezdtek "beütni" ezek a rossz emlékek, mert elnyomta.
"egyedül neveli a gyermekeit" Azért elég sok normális nő/férfi neveli egyedül a gyerekét...Nekünk például apukánk halt meg, mikor gyerekek voltunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!