Mit választanátok? Dupla vagy semmi15/L. (HOSSZÚ)

Ez itt a baj. Hogy te nem azt nézed, hogy milyen jövőd lesz, hanem a "kirakatot". Hogy tetszelegj másoknak, meg hogy a "díszlet", az iskola neve, meg egyéb marhaságok meglegyenek.

Tudod, a bölcs ember nem az, aki egy rossz döntés miatt képes romba dönteni a jövőjét, hanem az, aki felismeri a hibáit, és kijavítja azokat. 13 évesen persze, hogy nem tudtad, hogy majd belülről az az iskola milyen lesz. De ha neked fontosabb az, hogy arra verhesd a melled, hogy "én ám abban a suliban végeztem, ami apucinak tetszik", vagy arra, hogy "háhá, az én sulimnak fú, de király neve van, és ez nekem fontosabb, mint az, hogy mit fogok elérni, olyannyira, hogy még a saját jövőm érdekében sem akartam váltani", akkor hajrá. Csak majd 5 év múlva ne sírj, hogy mialatt mások megvalósították az álmukat, te egy kényszerszakmában fogsz dolgozni.

Részemről meg vita lezárva, mert mint írtam, te ezt már előre eldöntötted, ennél fogva bárminemű érvelés tök felesleges.

"nem akarom elfogadni, hogy tévedtem"

Fogadd csak el. Szerinted Einstein soha nem tévedett? Vagy akárki más. Senki nem attól lett sikeres, hogy soha nem tévedett. Sőt... Egy emberből csak akkor lesz érett és tehetséges ember, ha tudja, milyen tévedni, és tudja, hogy milyen azt kijavítani. De a választás megint a tiéd. Vagy nézheted magas lóról, ahogy az élet elszáguld melletted, de persze büszkén, mert te nem voltál hajlandó beismerni, hogy tévedtél; vagy szembenézel a saját egóddal, és belátod, hogy te sem vagy tévedhetetlen. És intelligens ember módjára korrigálod a tévedést.

Nem akarok kisregényt írni, de kísértetiesen hasonlít a sorsod egyik egykori lány barátoméra. Ő is hasonlóan állt hozzá, merő büszkeségből nem volt hajlandó iskolát váltani, mert akkor nem mondhatta volna el magáról, hogy egyetlen döntését sem változtatta meg... meg hasonlók. Aztán persze az ember pszichés állapota kihat a tanulmányokra is, egy kellemes környezetben az ember önszorgalma is nagyobb, ellenben egy olyan helyen, ahol senki nem érti meg, és nem is szereti, amit tanulni kell, nos, neki 5 év alatt úgy elment a kedve, hogy az érettségin alig csusszant át. De felettébb büszkén hangoztatta, hogy ő senki más segítségét nem fogadta el, és soha egyetlen döntését sem bírálta felül. Aztán persze nem sokra vitte abban a szakmában, szóval jött egy újabb 2 éves képzés, persze ez is elég messze volt az eredeti terveitől. Aztán persze az eredeti álmainak már rég búcsút inthetett, most egy megkeseredett huszonéves, aki két műszakban keres annyit, amennyinek igaz, hogy két évvel több tanulással, de a háromszorosát megkereste volna, ha a vágyai fontosabbak lettek volna a büszkeségénél.

De a te életed, a te utad.

"mi van, ha rosszabb lesz? Mi van, ha megbánom?"

Nem a legrosszabb eshetőségből kell kiindulni. Ha én soha semmibe nem kezdtem volna bele, mert "mi van, ha megbánom", akkor most tényleg sehol nem lennék.

Írd le az összes lehetséges előnyt/hátrányt, ami eszedbe jut MINDKÉT ISKOLA ESETÉBEN.

A végeredmény fényében aztán könnyebben hozhatsz számodra megfelelő döntést.

Sok sikert!