Szerintetek érdemes bosszút állni?

1-es vagyok, írtam, miért ne. És valószínű érted is, mélyen benned van, hogy ezt nem kéne... - azért tetted fel a kérdést.

(egyénként feljelenthet, az önbíráskodás miatt, és bajba kerülhetsz...)

"zavarja az igazságérzetem" - hidd el, hogy megkapja ő is máshonnan a gaztetteiért, ami jár.

Én bosszút álltam. Ugyanígy voltam kb mint te, megkerestem, picit megtördeltem, szegény írni meg enni biztos nehezen tudott egy ideig. Szerintem megérte, nekem megjött tőle a lelki békém.

Hajrá!

"Na szóval arra gondoltam eltelt 6-7 év meglátogatnám és szétverném,szerintetek normális érzés ez hogy ezt táplálom magamban?"

Megállsz az ajtó előtt. Kopogsz. Ajtót nyít. Nyomban ráfejelsz az orrnyergére. Beborul az előtérbe. Becsukod az ajtót.

- Na, tesókám. Így kell üdvözölni egy régen látott ismerőst? Meg sem kínálsz egy ítallal?

Elnyúlsz egy fotelban.

Az orrát fogja. Vérzik.

- Betörted az orrom! Mit akarsz?

- A napokban nosztalgiáztam, és eszembe jutottál.

- Se te, se én, már nem vagyunk azok, akik akkor voltunk.

- Ez az egyetlen mentséged?

Döbbenten látod, hogy egy Dobermann fajtájú kutya sétál feléd a konyhából. Nem érted, hogy ez a kutya hol volt eddig. Leül a gazdája mellé, téged figyel. Megszeppensz. Lehet nem lesz időd kettétörni a kutyát, ha neked ugrik.

- Tudod, mi fog most történni? Szédszedetlek a kutyával...

(Az ajtó felé nézel, egérútat keresve)

...megtehetném, de nem teszem. Elhagyhatod a házam, és elfelejtjük a múltat és a mai napot.

Elhagyod a házát, és össze vagy zavarodva. Elgondolkosz, hogy elég kidolgozatlan volt a terved, és eszedbe jut sokkal jobb, de már nem akarsz bosszút állni, csak elfelejteni ezt a napot.

A lényeg azt, hogy megtehetnéd, hogy bosszút állsz, és sokkal okosabb, ravaszabb eszközökkel, minthogy meglátogatod a lakásán. Kettétörhetnéd, tudod. Mégsem teszed meg, ez tesz téged naggyá. Sokkal nagyobbá, mintha megtennéd. Ezt kell tudnod és mérlegelned. Ha ez sem segít, akkor én nem beszéllek le, te döntesz.