(egy tizenéves kiakadása következik) Mi értelme? Felesleges teher nehezedik ránk, de a végén mindez mit sem ér.

Kezd kibújni a szög a zsákból, ugyanis most már úgy csinálsz, mint egy taknyos-hisztis tizenéves, aki világméretű filozófiai aggódás mögé bújtatott nyafogást ad elő, csak mert kicsivel több házit kapott.

Neked a fölöslegesnek vélt tanulás az életed legnagyobb terhe, ugye? Hát van egy jó hírem: a tankötelezettséged 16 éves korodban megszűnik, ennyi talán már vagy, úgyhogy holnap akár az első dolgod is lehet, hogy ezt a fölösleges dolgot az életedben felnőtt módon befejezd: kezdj a titkárságon, ott lehet megszüntetni a tanulói jogviszonyt.

Hatos voltam egyébként, és a baj az, hogy egy betűt sem értettél meg, amit ott leírtam. Érettséged álarca roppant éretlen, hisztis belsőt rejt, úgy látom.

(egy harmincas válasza következik.)

De, az emberek tudják, hogy meg fognak halni. De mégsem lehet úgy élni, hogy végig csak tespedünk, mert úgy tényleg nem lenne semmi értelme az életnek.

A felfogásoddal az a legnagyobb baj, hogy végletekben gondolkozol, holott a világ nem fekete-fehér. Továbbá az elképzelésed túl elvont. "Az élet értelmét keresni, keresni és kutatni az igazságot?" Ezt mégis hogy képzeled el? Az ember üljön egész nap, és agyaljon azon, hogy mi az élet értelme? Tényleg, egyébként szerinted mi?

Arra is kíváncsi lennék, hogy szerinted mi az, ami felesleges, és mi az, ami fontos?

A gondolkodásod bocsi, de sok dologban nagyon korlátolt és gyerekes. Való igaz, az ember elsajátít sok olyan ismeretet, amit nem fog később közvetlenül alkalmazni. És ez miért baj?? Most akkor csináljuk azt, hogy mindenki maradjon tök buta, és csak azzal foglalkozzon, amit szeret? Honnan tudná valaki 8, 10, 12 évesen, hogy számára mi lesz később a fontos, és mi nem?

Való igaz, az oktatási rendszerünk távol áll a tökéletestől. Nem akarok részletesebben belemenni, de tényleg rengeteg olyan dolgot kell megtanulni, ami - nem azt mondom, hogy mindenkinek mindig felesleges lesz -, de túl nagy hangsúly kerül rá, és más, lényegesebb területek meg teljesen el vannak hanyagolva, vagy kompletten ki is maradnak a tananyagból. Elég csak arra gondolni, hogy az emberek többsége informatikailag műveletlen (facebookozni rohadt jól tud, de a szakdolgozatán az oldalszámozást már nem tudja beállítani; az óriásmelléklet küldéséről már ne is beszéljünk.... pedig ezekre ám szüksége lesz), pénzügyileg nem túlzás, ha azt mondom, hogy az emberek 80%-a nulla tudással rendelkezik (hadd ne mondjam, hogy a svájci frank alapú hitelek korában ez mennyire égető tudás lenne...), de például az is tény, hogy a többség természettudományosan tök műveletlen, alapvető dolgokkal nincsenek tisztában az őket körülvevő világ működésével kapcsolatban.

Szóval valóban lenne mit javítani, de!

- Senki ne gondolja azt, hogy csak annak van haszna, amit majd utána legalább heti rendszerességgel használni fogsz. Azzal, hogy az ismereteid bővülnek, általánosságban véve a világ dolgaira való rálátásod is bővül. Sok olyan dolog van, aminek közvetlenül nem vesszük hasznát, de pont olyan képességeket, kompetenciákat edz, ami később nagyon jól fog jönni.

A másik dolog: honnan tudod, hogy kinek mi lesz a fontos? 10 évesen te tudod, hogy majd 30 évesen mi az, ami számodra fontos lesz? Sajnos előre nem tudhatjuk, hogy mi az, ami majd fontos lesz, és mi az, ami nem, ezért aztán óhatatlanul lesznek olyan ismeretek, amik lehet, hogy mondjuk nekem életbevágóan fontosak, de neked meg tök feleslegesek.

"Mi értelme van emberek ezreinek megpróbálni megfelelni"

Ki mondta, hogy emberek ezreinek kell megfelelni?

Vannak bizonyos normák persze, amiket ajánlott követni, ha boldogulni akarsz, de egyáltalán nem kell emberek ezreinek megfelelned.

"a legnagyobb társadalmi rangod sem lesz, és a leggazdagabb sem leszel. De ha az is leszel, mi haszna van annak?"

Én sem vagyok egy pénzhajhász, de azért gondolj már bele... hogy jobb élni? Ha lelkifurdalás nélkül megveheted azt, amire épp szükséged van, vagy úgy, ha hónap közepén már számolgatnod kell, hogy mennyit költhetsz kajára, ha még a villanyszámlát is fel akarod adni?

"Hisz csak kapzsivá és mohóvá tesz, megelégedni sosem fogsz."

Téged lehet. Egyébként meg személyiség és hozzáállás kérdése. Most duplaannyit keresek, mint pályakezdőként. Mégsem látom, hogy megváltozott volna a világhoz, vagy a pénzhez való hozzáállásom.

"Mi haszna van a versengésnek, arra törekedni, hogy jobb legyél a másiknál?"

Engem például boldogsággal töl el a tudat, hogy valamiben jó vagyok. Jobban esik, ha úgy tekintenek rám, mint aki kiemelkedően jó valamiben, mint az, ha egy emeletes lúzernek tartanának, aki csak elb...ni tudja a dolgokat. És nem utolsó sorban: minél több dologban vagy jó, annál kevésbé vagy kiszolgáltatott. Míg az, aki semmiben nem jó, mondván felesleges tanulni, végül a szalag mellett fog robotolni nyugdíjas koráig éhbérért, és a főnöke úgy szivatja, ahogy csak akarja, addig én mondhatom azt adott esetben, hogy ilyen körülmények között nem vagyok hajlandó dolgozni, inkább továbbállok oda, ahol jobban érzem magam. Ha valami kifogásom van, nem azt fogják mondani, hogy pofa be, és takarodj, ha nem akarod, hogy kirúgjunk, hanem meghallgatják a kifogásomat, és próbálják orvosolni, mivel nem szeretnék, hogy elmenjek. Csak jobb érzés megbecsült embernek lenni, mint egy cserélhető fogaskeréknek egy gépezetben, nemde?

"Csak szerintem pakol ránk rengeteg felesleges terhet a világ?"

Nem, nem csak szerinted. De egyrészt a feleslegesnek vélt dolgok jelentős része azrét valamilyen szinten hasznos, másrészt meg tudod, vannak körülmények, amihez alkalmazkodni kell, ha boldogulni akarsz. Nekem se tetszett, hogy miért pont azokból a tárgyakból kellett érettségizni, amikből kellett, míg mondjuk az, ha valaki elemi szinten sem tudja a kémiát, az 10.-ig kibekkeli kegyelemkettessel, utána meg a francokat se fogja érdekelni, hogy síkhülye belőle... de nem tehettem meg azt, hogy na, akkor én meg nem tanulok magyar irodalmat, merő dacból, mert igazságtalannak érzem, hogy számomra tök felesleges dologból muszáj érettségizni, számomra fontosból meg nem. Hanem tanultam rá, és leérettségiztem Mert enélkül most sehol nem lennék. Főiskolán is egy rakat felesleges információt kellett benyalnom (mert hiába a nagy elv, hogy "ott már azt tanulod, amit szeretnél", jókora mennyiségű töltelékkurzust is végig kell szenvedni), de ahelyett, hogy dacból csakazértse tanultam volna meg, inkább alkalmazkodtam a körülményekhez, és végül lediplomáztam. Mert ez volt szükséges ahhoz, hogy elérjem az akkori céljaimat. Sőt, azóta sok olyan eset adódott, ahol valamilyen szinten hasznát vettem korábban tök feleslegesnek gondolt információknak is.

"nem pedig MINÉL TÖBB pénz megszerzésére törekedni. Karrierre törekedni szintén felesleges, de csak akkor, ha azért törekszik rá, hogy magasabb társadalmi rangja legyen."

Alapjában véve én is így gondolkodok, de ismét mondom: a világ nem fekete-fehér. Te egy nagyon túlegyszerűsített sémában gondolkozol, az apróbb összefüggések számbavétele nélkül.

Való igaz, vannak, akik számára az egyetlen mérce a felhalmozott pénz, az ilyenekkel én sem tudok azonosulni, és szerintem rengeteg jó dologtól megfosztja őket ez a hozzáállás, de nem tisztem megszabni, hogy ki hogyan gondolkodjon. Viszont ha a végletektől eltekintünk, azért csak nem lényegtelen, hogy te most egy kiszolgáltatott, akármikor kirúgható szalagmunkás vagy havi 60 nettóért, vagy egy megbecsült informatikus havi 300-ért. Nem, nem azért, mert húú, most verhetem a mellem, hogy mennyi sok pénzem van, hanem mert a javakért vagy fizetni kell, vagy neked előállítani. Márpedig tapasztalati tény, hogy az ősközösségnél fejlettebb technikájú társadalmakban nem fog tudni az ember egymaga mindent előállítani, lesz, amit úgy kell megvenni. Ha nem egy barlangban akarsz élni, és erdei bogyókon meg nyers vadhúson élni, akkor bizony pénz kell ahhoz, hogy lakásod legyen, pénz kell ahhoz, hogy legyen áram, hogy legyen tüzelő, hogy legyen kész kaja, hogy tudj tisztálkodni, öltözködni... és ezek még csak az alapszükségletek. Lehet azt mondani, hogy holnaptól csak azt csinálom, ami érdekel, és nem érdekel, ha egy fillérem se lesz, de akkor gyakorlatilag szűkös határidővel mehetsz az aluljáróba csövezni.

"Ha az ember felismeri, hogy nincs hatalma a halál felett"

Már felismerték, lépjünk tovább.

""A társadalom nem működne, ha nem dolgoznánk és nem tanulnánk olyat is, amit szeretünk". Ez szerintem nem igaz. Én például szívesen seprenék akár utcát is, gyűjteném a szemetet, nincs gondom vele"

Valóban? Szívesen felkelnél önként reggel 5-kor, hogy hajnalban kukákat üríts? Szívesen beállnál délutánonként a gyárba a futószalag mellé, hogy ne álljon le a termelés? Majd amikor épp nincs más dolgod, beállnál önként a boltba árut feltölteni, és a kasszát kezelni?

Ott rémesen torz a gondolatmeneted, hogy a munka nem csak abból áll, hogy amikor kedvem tartja, söprögetek kicsit. Azt meg azért ne állítsd, hogy önként és dalolva, pusztán a buli kedvéért fognak az emberek napi 8 órát a gyárban lehúzni. Itt pedig meg is dőlt az a teóriád, miszerint a társadalom működtetéséhez nincs szükség munkára.

"Azzal viszont gondom van, hogy azt, aki alantas munkát végez, megvetik, lenézik. És éppen ez a hozáállás miatt, mert "az embernek arra kell törekednie, hogy minél feljebb legyen, hogy minél magasabról nézhessen le másokat"."

Itt is van egy óriási csúsztatás. Ha egy menő, trendi dolog lenne a gyártósor mellett 10 órát robotolni, én akkor se vágynék rá, mert egyszerűen nem hogy nem vonz, hanem egyenesen taszít az, hogy egy-két mechanikusan betanult mozdulatot végezzek egész nap. És igen, azért IS igyekszem, hogy minél többet elérjek, hogy olyan munkakörben dolgozhassak, amit szeretek. Nem, nem azért, hogy ujjal mutogathassak a takarítókra, hogy hááá, ti semmit nem értetek el, hanem azért, hogy én magam élvezzem azt, amivel az ébren töltött felnőtt életem kb. negyede telik.

"Ha nem vetnék meg az ilyen embert, szeritem többen is szívesen végeznék, és nem csak a kényszer miatt. Minden ember más, tudod."

Nem kétlem, hogy vannak, akik örömüket lelnék abban, hogy egész nap betonozni kell. Vagy abban, hogy kukákat kell hurcolászni. Vagy abban, hogy vécét kell tisztára takarítani. De nem hinném, hogy hú, de sokan lennének, akik ezeket szívesen, örömmel végeznék. Nem sok olyan emberrel találkoztam, akinek az lenne a nagy álma - még kisgyerekként sem -, hogy a fekáliát vakarhassa fel a vasúti klozetokból.

"A tanulással meg... felesleges dolgokat nyomatnak az agyunkba, amiknek a nagyrészét elfelejtjük. Mégis hogy tudnánk hasznosítani a jövőben?"

Lásd az egyik előző gondolatmenetemet. Most ilyen meggondolással, hogy "a nagy részét úgyis elfelejtjük", gyakorlatilag mondhatnánk azt, hogy akkor ne is tanuljunk semmit, mert lehet, hogy elfelejtjük. Tudod: "minek eszel, hisz úgyis éhes lesze."

"De senkit, senkit, egyáltalán senkit sem érdekel minden, amit a középiskolában a fejébe akarnak nyomni."

Azért hidd el, hogy több olyan emebr van, akit minden érdekel, amit gimiben tanítanak, mint olyan, akinek a vágyálma az, hogy kukás legyen.

Egyébként meg ki mondta, hogy az iskola azért létezik, mert mindenkit minden érdekel?

Az általános iskola feladata, hogy egy biztos alapot adjon minden tudományterületen, amire aztán majd lehet építkezni. Hogy mindenkinek, függetlenül attól, hogy ő most vasutas, orvos, informatikus, óvónő, bolti eladó, kőműves, vagy graikus akar lenni, legyen egy stabil alapja, amire épülve ezen irányokba el tud indulni. Meg hogy azért legyen egy alapvető tudása arról a világról, amiben él. Akkor is, ha soha nem fogja a mindennapjaiban kamatoztatni. Mint írtam, a tudásnak nem csak közvetlen haszna lehet. (Az egyes tantárgyak, tudományterületek súlyával én sem értek egyet, de ez most részletkérdés.)

Aztán jön a középiskola. Itt már differenciáltabb a rendszer. A mennyiségekkel és prioritásokkal itt is lenne min változtatni, de alapjában véve ez is egy nagyjából ésszerű rendszer. Ha valami szakmát akarsz, akkor ott már a közismereti tárgyakat alig erőltetik, ha van is, minimális tudással simán teljesíteni lehet a követelményeket, a hangsúly inkább a szakmai tárgyakon és a gyakorlaton van. Egy burkolótól nem fogják soha kérdezni, hogy hogy néz ki a szonett rímképlete például.

Az érettségi - meg egyáltalán, a gimnáziumi oktatás, valamint a szakközépiskolai oktatás közismereti szegmense - pedig - hasonlóan az általános iskolához - egyfajta alapot biztosít, ami lehetőséget biztosít, hogy a következő szinten bármerre specializálódj. Lehetne most azt mondani, hogy ha te orvos akarsz lenni, akkor mi a fenének tanulj irodalmat, rajzot meg informatikát, de megint csak tartsuk azt szem előtt, hogy 14 évesen még korai lenne egy egész életre kiható döntést hozni, másrészt meg a célja az, hogy aki már ennél tovább megy, annak legyen egy szélesebb rálátása a világra.

Összegezve: az a baj a gondolatmeneteddel, hogy az összefüggéseiből kiragadsz bizonyos dolgokat, és azok alapján alkotsz - csak a negatívumokra összpontosító - véleményt. Pozitívumokat csak legfeljebb mentegetőzésként tudsz felhozni, csak azért, hogy ne legyen igaza annak, aki szerint csak a negatívumokat veszed észre.

Az is még a baj, hogy te mindenbe mániákusan azt próbálod belelátni, hogy az csak és kizárólag mások lenézése miatt van. (Kivéve persze ha rólad van szó.) A véleményed meg sokszor még önmagának is ellentmond. Próbáld meg nem fekete-fehérben nézni a világot, és a mániákus lázongás, meg a tök felesleges agyalás helyett inkább próbáld meg megérteni és élvezni azt.