Hogyan kezdődnek azok a kérdések amiknek nagy részét nem olvassátok el, válaszoljátok meg?

Az, ami úgy kezdődik, hogy "van egy fiú/lány" meg "az anyukám/apukám/legjobb barátom/testvérem/párom ezt tette vagy mondta" engem is idegesít, mert egyrészt az ilyen kérdéseknél a kérdező részéről már megvan egy válasz, amit hallani akar. Ha összeveszett a legjobb barátnőjével, akkor nyilván azt várja, hogy igazat adjanak neki. Ha egy fiú szemezett vele a suliban, akkor nyilván azt akarja hallani, hogy a fiú odavan érte. Egyéb kategióránál pedig szerintem ha valaki rokoni kapcsolatban van valakivel, vagy épp a legjobb barátjáról/párjáról van szó, akkor ismernie kellene annyira ahhoz az embert és a vele való kapcsolatát is, hogy egymaga meg tudja oldani, hiszen ő az, aki legjobban átlátja a helyzetet. Amit ezek az emberek leírnak a másikról, azt csak a sok esetben sértett egójuk mondatja velük kétségbeesetten.

Ami pedig úgy kezdődik, hogy "magányos emberek/nők/férfiak", arra már rákattintani sem merek, ugyanez a kategória.

Miért...?

Szerintetek is...?

Minden kérdést első meglehet olymódon fogalmazni, hogy érdekes legyen, csak sokan nem értenek ehhez. A legzavaróbb, amikor egy kisregényt ír tagolás nélkül, egy merő ömlengés, mert de volt hogy ugymond.

Lényegretörő kérdés, hogy a macska, miért alszik 12 órát.

Akkor jó egy kérdés első mondata, amikor az olvasó kibontakozhatja rejtett erőforrásait.

Tegyük fel a boltban rosszul adtak vissza, szóvátettem, és az eladó bocsánatot kért a tévedésért. A kérdés arra irányul, hogy az ő macskája is 12 órát alszik.

Milyen gyakran tapasztaltad, hogy az eladó rosszul adja vissza a visszajárót?