Mikor kezdjük el az embereket egyénenként kezelni, nem pedig általánositva?

Amint nem ott tart valaki, hogy mindegy, csak legyen rajta lyuk/farok vagy mindegy, csak vékony legyen.

Amikor egy konkrét személy lesz A Nő/A Férfi. Amikor csak az az egy kell, és nem az összeset akarod megdugni.

Az #5-ös válaszoló jól mondja. Alapvetően gyorsan el kell döntenie az agynak, hogy a másik barát, vagy ellenség. Sokkal egyszerűbb döntéseket hozni a másikkal kapcsolatban, ha egy általunk jól ismert sztereotip képhez társítjuk.

"A sztereotípiák olyan személyiség sémák, amelyek a gyors és hatékony adatfeldolgozást segítik elő. A köztudatban a sztereotípia fogalma negatív csengésű - sokszor tévesen azonosítják az előítélettel -, de agyunk számára nélkülözhetetlen információ osztályozó folyamat része. Az így meghatározott és elraktározott adatok azonban az egyénre kivetítve pontatlanok és ezért félrevezetőek lehetnek, viszont a sémák használata nélkül sokkal kevesebb információt tudnánk feldolgozni"

[link]

Az idegeneket kezeled általánosítva. Azt kezeled egyénként, akit már megismertél, belekerült az ismerettségi körödbe, minél közelebb áll hozzád, annál egyedibb számodra.

Ahelyett, hogy azt mondod itt "kezeljünk mindenkit egyénként", ez normálisan hétköznapi szóval úgy lenne megfogalmazva, hogy "bõvítsd az ismerettségi köröd, ismerkedj". (mindenki annyi energiát és idõt fektet ebbe, amennyit tud)

Te egyénként tekintesz magadra, mert ismered magadat, de aki nem ismer téged, abban biztos lehetsz, hogy õ semmiképp sem úgy lát téged, ahogy te magadat, ez az információ mennyiségtõl függ, amit rólad tud, ez a semmibõl nem fog elõteremni az agyában.

Szerintem te is általánosítasz, csak nem veszed észre. Számodra talán csak az minõsül általánosításnak, amikor kritizálva, lekezelõen beszélnek valamirõl. Ha te azt mondod "minden szép", az is egy általánosítás.

Nehéz lenne egyszerre mindent megismerni.

De szerintem itt nem az általánosítás a fõ probléma ( ha pl. emberi kapcsolatokról beszélünk), hanem az gond, amikor valaki túl sokat foglalkozik az általánosított "halmazokkal", mint a saját egyedi életével, ès bensõséges kapcsolataival.

Pl. Akinek van párkapcsolata, annak nincs oka folyton "nõkrõl/férfiakról" beszélnie, mert számára a saját társa fog számítani, és van egyedi élete, amivel foglalkozzon, ahelyett, és amire koncentrálhat. Halmazokra nem lehet koncentrálni, ezért nem is lehet túl releváns véleményt mondani róluk.