Az én életemben minden jó útán jön valami rossz . Mért van ez?

Más is igy van ezzel nyugi, mivel mindennek 2 oldala van. Viszont, ha ez megnyugtat van az a tipikus szopóág ami személy szerint nálam 1-2 évig szokott tartani..amikor folyamatosan csak szivok.

Igazából rajtunk is függ meddig törődünk a rosszal, de mindennek azért van egy lefutási ideje.

A rossz meg igazából csak tanit..mindennap tanit még akkor is, ha egy rakás szar.

Nem tudom,mit értesz ezek alatt,pl.betegség,vagy hogy elromlik a hűtőszekrény,vagy meghal egy rokon...

Hidd el mindenkinél így mennek a dolgok,csak általában nem írják ki az emberek a homlokukra.

Én amit csak lehet,leegyszerűsítek az életemben,nem vállalok fel terheket,csak azt csinálom,amiben biztos vagyok.Próbálok úgy élni,hogy minél kevesebb okot engedjek a rossz dolgok kialakulásának.

Éppen most akartam kiírni ugyanezt a kérdést. 1-2 hónapja úgy éreztem sínre került az életem. Boldog vagyok a párommal, sikerült aláírnunk az első közös lakásunk megvásárlásáról szóló szerződést, kedvezően bírálták el a hitel kérelmünket, kilépett az elviselhetetlen főnököm és ráadásul nekem szavaztak akkora bizalmat, hogy a helyére ültettek. Azt hittem most jön pár hónap boldogság, amikor kiélvezhetem a dolgokat, nyugodtan betanulhatok és mindezek mellett kiegyensúlyozott maradok. Ehelyett már második hete nem alszom. A kutyámat megmérgezték, élet-halál között lebegett 1 hétig. Számtalan infúzió kúrán és álmatlan éjszakán vagyunk túl, jelentősen megkönnyebbült a pénztárcánk és még most sem biztos, hogy túl lesz rajta maradandó károsodás nélkül. Közben jött a hír, hogy a nagymamám is rosszul lett, kórházba került, nincsenek túl jó kilátásai. Ismét következtek az álmatlan éjszakák.

Az öröm a sikereinkért elnyomásba került és átvette az életem fölött az uralmat az aggódás. A sírógörcsök (amikor nem lát senki), a nagy levegő és a könnyeim lenyelése, az általános rossz közérzet... És azt érzem, hogy még nincs vége. Egyik rossz jön a másik után.