Hogy undorodjak az ételtől? Hogy ne lássam az ételben a boldogságot?

105 kiló vagyok, és 14 éves.

Már-már kényszeresen eszek, mert tudom, ha érzem az ételnek a finom ízét, ahogy rághatom, ahogy lenyelhetem - tehát valami finomat eszem - jó kedvem van.

Az az egyik legnagyobb probléma, hogy rájöttem, nekem a külső, de a belső érzet is ugyanolyan fontos, tehát képtelen vagyok lemondani arról, hogy a pattogatott kukorica után egyek egy túró rúdit, azután pedig egy croissant-ot. És van hogy még ennél is többnyit eszek egyszerre.

Egyszerűen csak akkor nem ennék, ha:

- Depressziós lennék, mert ha nagyon szomorú vagyok olyankor nem kívánom az ételt

- Benntfognának a kórházba hasgörcsökkel, és ott diétáztatnának.

- Olyan rohadt nagy undort éreznék egy csipsz iránt, mintha kutyakaki lenne az.

Egyszerűen olyan rohadt dühös vagyok, nem írom le, mit tudnék magammal csinálni. Valaki segítsen. Ja és a megalázó kommentekkel, üzenetekkel nem tudok mit csinálni, se én vékonyabb nem leszek, se ti nem lesztek boldogabbak (azoknak akik meg akartak alázni)