Gáz, ha ennyi idősen fogalmam sincs mit fogok kezdeni az életemmel? 17L

Nem vagy vele elkésve. Én csak az irányt tudtam, hogy műszaki dolgok érdekelnek és a lakhelyemhez közeli egyetemre szeretnék menni.

Csak az utolsó évben találtam ki a pontos szakot, nem sokkal a felvételi előtt.

Természetesen, ha valami extra magas pontszámú helyre szeretnél bekerülni, pl. orvosi, ahová kell emelt kémia és biosz, ne hagyd az utolsó évekre a felkészülést.

Én a helyedben leszűkíteném a témaköröket, mi érdekel a legjobban.

Pl. humán, reál szakok, azon belül gazdaságtudomány, testnevelés, informatika stb.

Legyen pár opciód, és tanulmányozd a leírásokat a szakokról.

Utána pedig válassz intézményt.

Szerintem elsősorban ne arra koncentrálj, hogy mit szeretnél tanulni, hanem hogy mivel szeretnél foglalkozni később. Oké, hogy ehhez az egyik legegyszerűbb módszer, ha egyetemi szakok közül keresgélsz, de olyankor is mindig az lebegjen a szemed előtt, hogy azt akarod-e csinálni, amit akkor tudsz majd, amikor elvégzed a szakot.

Nekem ugyanilyen idősen az a módszer vált be, hogy fogtam a felvi továbbtanulási tájékoztatóját, meg egy szabad délutánt, és az elejétől a végéig végigböngésztem. Minden szakot kigyűjtöttem egy szép nagy táblázatba, ami egy picit is érdekelt, elsősorban abból a szempontból, hogy miben tudom elképzelni magam 40 évig dolgozva. Ezekhez hozzáírtam azt, hogy mi tetszett meg benne, mi az ami nem, vagy milyen dilemmáim merülnek fel vele kapcsolatban. Így lett egy táblázatom, amiben óvodapedagógustól kezdve a gépészmérnökig minden benne volt.

Ezután már csak a papírt néztem meg még egyszer, és kizártam azokat, amiket valójában nem gondoltam komolyan (az erős reál beállítottságommal, amit akkor is tudtam, hogy a munkámban is hasznosítani szeretnék, az óvodapedagógus végül kiesett), majd azt, ami annyira nem is tetszett.

Ezután parkolópályára tettem azokat, amik annyira azért nem érdekeltek, és mire ide jutottam már tudatosult bennem, hogy mi az, amit tényleg szeretnék csinálni. (Tehát nem úgy választottam, ami a végén "maradt" jó lesz ez is alapon, hanem addigra éreztem, hogy tulajdonképpen azt tényleg szeretném csinálni.)

Ezzel lett egy tervem, és nem éreztem céltalannak az életemet.

Ez valamikor 10-11-es koromban volt, és végül nem azt a szakot választottam, amit akkor kitaláltam, mert később felmerült egy másik szak, a barátom ültette el a bogarat a fülemben, és az annyira megtetszett, hogy hamar már az volt az első helyen. (Egyébként eredetileg is szerepelt a listán, csak olyan okok miatt, ami utólag látom, hogy nem is igaz rá, félretettem.)

Szóval én azt tudom neked tanácsolni, hogy bár nem katasztrófa, hogy most még nem tudod mi lesz veled, érdemes tényleg elgondolkoznod rajta, hogy valami beinduljon a fejedben, és a jelentkezéskor már átgondolt célod legyen. Meg ugye pláne az egyetemen, különben ha nem elég nagy a motiváció, könnyen beletörhetsz. (Persze szaktól és a mentalitásodtól függ mi az a határ, aminél motiváció nélkül otthagynád.)

Az is fontos, amit az elején írtam, hogy az elejétől kezdve ne azt a 3-5 évet lásd, amíg tanulsz, hanem azt a 40-et, amit dolgozol. Nem azért, mert nem lehet váltani, vagy nem fordulhat elő, hogy más vagy határterületen kapsz jó állást, hanem szerintem felesleges csak a papírért elvégezni az egyetemet, és legalább az elején kell lennie benned annyi érdeklődésnek, hogy tényleg el tudd magad képzelni a szakmában.