A szüleim miért a tesómat isteníthetik?

Ő a kedvenc a családban, és kettőnk közül ő nagyobb. Mindig én voltam a fekete bárány a családban, akivel csak a baj van. Nem értem miért, pedig nem is dohányoztam soha, nem jártam bulizni, nem fogyasztottam alkoholt. Soha nem éltem züllött életmódot. A tesóm tini korában is szinte minden hétvégén bulizott, és ivott alkoholt is. Most rászokott az alkoholra és a cigire is, de a családban ő az ész, aki megmondta anyuéknak hogyan lehetne takarékoskodni. Nekem nem fizettek semmit, de neki még a továbbtanulását is fizették. Így én csak egy buta ember vagyok, akinek csak egy szakmája van, de neki diplomája, ezért ő okos. Mindig is azt éreztették velem, hogy a tesóm különb. Szerintük ő jószívű, én meg gonosz. Szó szerint ezt mondták rám, és amikor ezen megsértődtem, azt mondták, hogy én nem értem a viccet. Szerintük a tesóm az más. Ha összevesztünk és én kiabáltam, akkor mindig azt vágták vissza, hogy elmegyógyintézetbe küldenek. De a tesóm most piál, még is ő normális, neki véletlenül se lenne ott a helye. Anyámnak is egy csomó mindent én csinálok meg, még se jó neki. Még a haját is én csinálom meg, még se engem szeret, vagyis még se szeret minket egyformán. Ha veszek magamnak valamit és nem akarom a tesómmal megosztani, akkor én egy köcsög vagyok, aki mindent sajnál.