Nektek melyik volt a legrosszabb rémálmotok?

Egy sárga szemű ember bámult és csak bámult akármit csináltam.

Cápatámadás éjjel a tengeren. Ez űberlet mindent rendesen éreztem mikor harapott és nem láttam a pofájából kis részleteket a hold fényben és húzott le a sötét vízbe ahok nem kaptam levegőt még akkor sem mikor felkeltem.

Egyszer azt álmodtam, hogy a nővérem gyereke meghalt és a szülei nem bírták feldolgozni a gyászt, ezért ahelyett, hogy eltemették volna, ugyanúgy viselkedtek vele, mintha még élne. És álmomban a szüleinkkel el is utaztunk hozzájuk és anyám is ott gügyögött neki meg puszilgatta a holttestét.

Egyébként szerencsére él és virul :D

Vagy hasonlóan rossz volt még az, amikor azt álmodtam, hogy apa halt meg. Annyira valóságosnak tűnt ez az álom, hogy még azután is, hogy felébredtem, kb egész nap sírtam, mert folyton eszembe jutott a "jelenet", amikor elmondták, hogy meghalt..

És van még egy, ebben szerepelt egy fiú ismerősöm, akit a való életben is szeretek, ám ő ezt nem viszonozza, jó ideje nem is keres.. Na és az álmomban egyszer csak újra felbukkant az életemben és találkozni akart velem, én meg örültem, mert azt hittem, ez egy randi lesz, de amikor találkoztunk, közölte velem, hogy azért nem keresett hónapokig, mert lett egy barátnője, akit eljegyzett ilyen rövid idő után és teherbe is esett tőle, szóval többé ne keressük egymást :DD Szerencsére a való életben még csak barátnője sincs, vagy legalább is én nem tudok róla xd

Egyedül voltam egy ablaktalan, mesterséges fényben izzó szobában (eleve utálom az ilyet), egy csomó netes szöveges terminállal. Kijutni nem tudtam s nem volt Internet...

Brrr.

Igazából semmi ijesztő nem volt benne, csak iszonyúan nyomasztó volt.

Azért az se volt jó, amikor nem voltam beszámítható s a rokonaim férjhez akartak adni, de az jó lett, mert magamhoz tértem menet közben és nagy botrányt keverve elrohantam.

Párszor pedig megsemmisültek a fogaim (élőben se jók, de azért fél perc alatt megpuhulni és kitörni az más). Ennél tragikusabb valóságban gyökerező dolgokat szerencsére nem szoktam álmodni (max. munkanélküliként azt, hogy munkám van), ez azért jó, a kérdezőéhez hasonló álmok kissé kiborítanának.

Az igazi "rémálmokat", amiben szörnyűségek történnek, erőszakos halál, rothadás és hasonló, szeretem, mert azok eseménydúsak és számomra érdekesek. Bár komplett disztópikus fantasztikus regényt nem tudok álmodni, mint a párom...