Valaki mesélne a klónról, kérem?

Tudomány kategóriában több hasznos (és szakmailag is pontos) választ kapnál a klónozásról.

Röviden: A klón, az egy olyan élőlény, amelynek genomja (genetikai állománya) nem tér el semennyire sem attól az anyaszervezettől, ahonnan a genetikai állomány származik.

Ez a biológiai pontos definíció. A közbeszédben leggyakrabban összetett élőlények, például emberi egyedek klónozásáról beszélnek, amikor is egész emberi egyedeket hoznának létre már élő emberek sejtjeinek genomjából.

Ez egyelőre a fantázia és az álhírek világában létezik csak. A későbbiekben le is írom miért.

Maradva a biológiai definíciónál, klónok a természetben is létrejönnek, és nem csak emberi közreműködés eredményei lehetnek.

Élőlény alatt a biológiában egy egyszerű, önmagában álló sejtet is kiemelhetünk. Mind az egysejtű élőlények, mind a többsejtű élőlények sejtjei is osztódással szaporodnak.

Egy baktérium ugyan úgy osztódással szaporodik, mint egy májsejt, vagy hámsejt.

Persze az osztódás részletei eltérőek, és vannak is kivételek ahol a lényegi folyamatok eltérnek.

Maradva az egysejtűeknél, a legtöbb egysejtű ivartalanul szaporodik, tehát nincsen szüksége önmagán kívül másik egyedre, amelynek a genetikai állományával kombinálódhat és keveredhet a sajátja, ezzel új, a szülőktől eltérő genetikával rendelkező sejt jönne létre. A legtöbb egysejtű önmagának a klónját hozza létre, tehát az anya sejt genetikai állománya nem tér el az utód sejt genetikai állományától. Önmagát lemásolja, mondhatni kettő lesz belőle (épp ezért nevezzük ezt osztódásnak).

Ez persze az idealizált elmélet lenne, a valóságban hibák tömkelegei történnek az osztódás során, ezek a mutációk. A mutációk eltéréseket jelentenek a szülő és az utód genetikája között. Lehet hogy az utód egysejtű sejthártyája valamivel másképp fog viselkedni, lehet hogy valamilyen sejtszervecskéből többel fog rendelkezni, lehet hogy valami eltűnik, lehet hogy valami teljesen új jön létre. A mutációk véletlenszerűek, csak statisztikát lehet mondani az esélyükről, a következményeik pedig szintén csak utólag derülnek ki.

De ivartalan szaporodás nem csak az egysejtűek körében fordul elő. A a növények országában, gombák országában, és a primitív állatok körében gyakori leginkább, de néha még a gerincesek közt is adódnak esetek, amikor egy egyed képes ellenkező nemű fajtárs nélkül szaporodni, önmaga genetikai állományával megegyező utódot/utódokat létrehozni. Ezt az állatok körében szűznemzésnek nevezzük. A folyamatban kizárólag anyák vesznek részt, mert ezek az egyedek nőstényekként tekinthetőek.

Ilyen szaporodást folytatnak a levéltetvek, a hüllők közül az ostorfarkú gyíkok, néhány varánusz féle, és még sokan mások.

Ezek az élőlények tulajdonképpen klónozzák magukat.

Az olyan szaporodási formákból létrejövő utódok is klónok, mint a sarjadzásból, vagy telepfeldarabolódásból származó egyedek. Ha félbe vágsz egy krumplit, és megfelelő körülmények közé helyezed mindkét felet, akkor két különálló növényt fogsz kapni. Ezek klónok lesznek, genetikája mindkettőnek azonos. Ha egy telepes testű élőlénnyel (mondjuk egy szivaccsal) csinálnád meg ugyan ezt, akkor is klónok jönnének létre.

Az ember a klónozás több módját is kidolgozta már. Mesterséges módon klónokat kétféle módon lehet létrehozni.

Vagy embrió felezéssel (embrió darabolással), vagy sejtmag átültetéssel (enukleált petesejtekbe történő sejtmagátültetés).

Az embrió darabolás azt az eljárást takarja, ami során egy már megtermékenyült petesejtet hagynak többsejtű szedercsírává vagy hólyagcsírává fejlődni, mikor már több sejtből áll. Ekkor ketté, vagy négy darabba vágják, és mindegyik darab képes identikus klón egyedeket eredményezni.

A sejtmag átültetést azt takarja, mikor vesznek egy testi sejtet egy már kifejlett élőlény valamely szövetéből (mondjuk egy májsejtet), és abból eltávolítják a sejt sejtmagját (az örökítő anyagot).

Ezt a sejtmagvat pedig átültetik egy petesejtbe, amiből előzőlegesen eltávolították a sejtmagját. Így egy testi (szomatikus) sejtből átkerült egy sejtmag egy teljesen differenciálatlan sejtbe, a petesejtbe. A petesejtbe került szomatikus sejtből származó sejtmag beindítja a petesejtben az osztódás és differenciálódás folyamatát, ezáltal ugyan olyan genetikai állománnyal rendelkező egyedek jönnek létre mint amilyen a szomatikus sejtet tartalmazó egyed is volt.

Az emberi klónozás jelenleg törvényi tiltás alatt van a világ minden országában, kizárólag kutatási célokra állíthatnak elő néhány országban emberi petesejtekből klónokat, de azokat már az embrionális fejlődés korai szakaszában el kell pusztítaniuk.

Persze vannak akik feszegetik a határokat, kínaiak például nem tekintenek olyan szigorúan az etikai kérdésekre, és ott rengeteg kísérlet folyik megtermékenyített emberi petesejtekkel, és azok vizsgálatával.

De egyelőre igen veszélyes eljárás, magas a vetélési kockázat, és a tapasztalatok szerint a klón egyedek valamivel gyengébbek a természetes úton megtermékenyüléssel létrejött egyedeknél.

Tenyészállatoknál már régen bevett gyakorlat a klónozás, leginkább pont a tenyészállatok ipari méretű előállítása inspirálja a klónozási eljárások finomítását. Ezen felül a szervek klónozással történő létrehozása is igen fontos célkitűzés, ugyanis a szervdonorok száma korlátozott, és a transzplantációk egy részében fenn áll a kilökődés veszélye, mert a szervezet idegen testként fogadja a beültetett szövetet/szervet (graftot).

A klónozásnak ezen felül ma még beláthatatlan lehetőségei vannak, csak idő és befektetői lelkesedés kérdése hogy a biológia legelterjedtebb gyakorlati technikái közé tartozzon.