Miért nyafognak a tinik magány miatt?

Mert nyomorultak...az én korosztályom is ilyen volt, valakik még most is...

De legtöbb ne is sírjon, főleg azok melyek vedelnek, többször voltak több mindenkivel ágyba a szerekről nem is beszélve.

Voltam otthon 20a fele s durva, hogy a pár éves kislányok mekkora ribizlik, könnyű vérűek.

Nah meg fb ozgattak posztolgattak tüzijáték alatt is...SZÁNALMAS!

A netbe bele gyökösödött agyuk...

Visszataszító, hogy nappal is irogatnak ezerrel a személyes tali helyett...

Nekem már akkor volt fb om, amikor ezek nem is ismerték, egy kedves amcsi ismerősöm mondta regizzek oda, mert azt használja, full angol volt még az oldal.

Vele tartottam a kapcsolatot, majd amikor magyarba is elterjedt mindenkit csak ott tudtam elérni...

Aztán befejeztem. Vége fele is csak párommal írtunk pár szót:

Jösz? Megyek. Tali merre? X-y. Oksa szia.

Discordot használok game miatt is.

Ott tartom minden külföldi ismimmel is a kapcsolatot.

Akik meg közelbe vagyok találkozgatok.

Sok ember látszat boldog/jó életét is meguntam...mikor tudtam: Kinek mi is az igazi háttere...tiszta ovi a fb féle oldalak.

Azért magányos a legtöbb, mert csak csetelget olykor, tali nincs sokszor, érdeklődés több hobbi fele abszolut nincs, kreativítás 0, IQ sokaknak alacsony / ovis, kommunikáció - elégtelen, beilleszkedés: 0.

Legtöbb csak iszákosan "tud beilleszkedni" és hősködéssel, mert nincs belső értéke, ami a digitalizálódó világban a cső látásúakat mégjobban elzárja agyilag, személyiségük semleges.

Nekem se kellenének ilye "szemetek".

Alig 4 ember van, akivel igazán el tudok beszélgetni úgy hogy 100%-ban mindegyikünket érdeklik a témák, amiket felhozunk. (párom, egyik játék társam, a számítógép szervízesem, egyik volt suli társam)

Bárkivel elbeszélgetek, figyelek is, de untatnak a semmilyen hétköznapi sablon témák.

Szval a legtöbb azért magányos, mert olyann az illető amilyen...

Vagy pl a kivételes magam fajta (amilyen én is voltam, míg azt a 4embert apránként meg nem ismertem) hiányzik az értelmes ember az életéből.

Rengeteg pontban el van cseszve ez az "új" világ.

Nevelés, önfegyelem, tisztelet, odaadás...szociális aktív élet, személyiség kialakulás, agy használata...stb.

Az öcsém is "különc", ő csak ennyit mond: "ez nem mai generáció, ez mai degeneráció" - 17 éves fiúcska.

Örülök, hogy nem a többi sablon agyúak közé tartozik!

Az internet és a nevelkedés teszi őket ilyenné, de a személyiségük is ami nem alakult ki.

Mamámmal sokszor beszélünk ilyenekről s igaza van, hogy a net hibája. De nem feltétlenül szerintem pl: Ha az adott netet használó személy ostoba semmilyen az csak a marhaságokat/közösségi oldalakat majmolja. Ellentétbe egy értelmes ember tanulhat/informálódhat (pl nyelv tanulás, én alkotásaimhoz az alapanyagoknak az összetételétől kezdve a védő felszerelésekig mindennek utánna néztem, a jogok/engedélyek stb, mivel művészként védeni akartam termékeimet s azokat eladni stb)

De vannak, akik bomba készítését lesik le s alkotják meg.

Engem reeengeteg minden érdekel pl pár fegyver is. Marokfegyvert is maketteztem műgyantából.

De csináltam már kisebb szobrokat, babákat, cuki állatfigurákat.

Szilikon negatívjaim vannak s ezekkel "tömeggyártok", a szilikonhoz food katalizátort használtam így a cukrászatban is tudom használni. :)

Nah nekem a magam fajta kreatívabb emberek hiányoznak.

Művészetin az értelmes emberek zárkózottak voltak, s degeneráltak is voltak s olyanok is akadtak, akik azért utáltak, mert több szakhoz átmentem amint végeztem szakmaimmal idő előtt s tanulgattam mást is.

Ha jobban beindul a kis vállalkozásom szeretnék egy művésztársat, aki nyitott.

Lehet ilyen téren is meghallgatnak (az a 4 ember), de más beszélgetni s más alkotni.

Ezis amolyan magány xD

De a tizenéveseknél degerenációs hiszti a magány témája.

24/N

Mert régen az emberek közösségekben éltek (lásd falu, nagycsalád, generációk együtt), ma pedig már nem jellemző. Izolációs szorongás tök természetes amúgy egy olyan időszakban amikor erős énkeresésben van az ember. Nem találja a helyét, nem tudja mennyit ér és így kell megmaradnia a mai világban amihez a családi támogatás a legritkább jelen lévő elem.

20-30 éve erős minták voltak a fiataloknak. Az anya-apa ritkábban vált mert máshogy mentek bele egy kapcsolatba mint manapság. Anya-apa ráadásul erősebb is volt mint a mai generációjuk. Emellett a média nyomása sem volt olyan intenzív, hogy 'élj tökéletes életet'. Illetve pótcselekvésnek itt vannak a modern digitális eszközök. Nem a létük a baj, hanem ahogy használjuk őket.

Arra senki nem is gondol, hogy azért írnak róla, mert tényleg magányosak és változtatni szeretnének, esetleg segítséget kérnek, de csak újabb rúgást kapnak a megmondóemberektől...

Hogy 20-30 éve a mi időnkben miért nem volt így???

Talán nem volt ilyen elterjedt az internet, nem volt minden háztartásban net, de a legtöbb helyen PC sem!

Nekem 1990-1998-ig csak Commodore 64-em volt (64bit memória, a felvágósak 128bites Commodore C+ géppel villogtak), azon próbáltunk haverokkal játékokat kódolni, volt 16 programozós könyvem hozzá a Frog kaliberű gaméig jutottunk el :) 2 hete rokonom gyerekeire vigyáztam és rátaláltunk a C64-esemre a szekrényben, még működik, de nehezemre esett emlékezni, hogyan is kell életet lehelni a a játékok betöltésekor.

Az iskolában 1995-ben találkoztam először a csúcstechnológiás 386-os és 486-os gépekkel, nem tetszett, gyengébb gamek voltak rajta mint C64-en.

1998-ban lett PC amiben volt már 64MB memória, a környéken akkor a többség 16MB-32MB-os rendszerrel keménykedett, elsők között lett hálókártyám és analóg 8 bites internetem 1999-ben.

2001-ben már 120-160Mbit-es netem volt, nagyot ugrott a technika, jelenleg papíron 50Mbit le 10Mbit fel, a valóságban meg 34Mbit le 8,8Mbit fel (most mértem). Vicces belegondolni a régi (8/1024/1024)Mbit-es letöltésbe :))))))))))

Nah ezért nem olvashattál ennyi magányos emberről 20-30 éve!

A másik OK, de ezen be fogtok sértődni, hogy 20-30 éve nem voltál olyan magányos, hogy más magányát olvasva érezzél csak boldogságot.