Van értelme így az életnek?

Szüleim elváltak, aminek nagyon örültem mert apám egy elmebeteg volt, ha kaptam valamiből egy rossz jegyet hozzám vágott mindent, egy beteg állat volt.

Elköltöztünk, anyukám összeházasodott egy férfivel aminek nagyon örültem, de később kiderült hogy régen súlyosan alkoholista volt, és most megint egy ideje vissza állt az alkoholra, amibe beleviszi anyukámat is...

Szinte minden este be vannak rúgva, és ilyenkor a nevelőapám kifordul magából, és mindenért nekem esik.

Kialakult egy csomó pszichés problémám, boderlineom van, agorafóbiám, asperger szindrómám, pánikbeteg vagyok, és már tényleg nem bírom.

Legszívesebben elköltöznék, de jelenleg ott tartok hogy az utcára se nagyon tudok kimenni a betegségeim miatt, és nincs se pénzem, se senkim. Teljesen kivagyok készülve.

19 éves vagyok egyébként, ha ez számít valamit.

Valami jó tanácsnak nagyon örülnék, hogy mit kezdjek így.. vagy csak ha lenne valaki akivel tudnék beszélgetni, nagyon boldog lennék.